Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Az orvosi műhibaperek

AZ ORVOSI MŰHIBAPEREK 23 Iámként járjon ismeretsége körében. Ez a tényező amint emiitettem, a pénztári stb. orvosoknál nem játszik szerepet. Kénytelen csak a lényegre irányítottan dolgozni és arra szorítkozni, hogy gyógyítson, segítsen, mert ezen túlmennie a mai berendezkedés mellett nincs lehetősége. Önmagával szemben mindenki elfogult és a nagy tömegeknek nincsen meg a kellő gondolkozásbeli iskolázottságuk ahhoz, hogy a gyors elintézésben, a vizsgálat rövidreszaboítságában, az orvos kategorikus nyilatkozataiban az adottságok kényszerítő mivoltát ismerje fel, hanem mindezt hajlandó részvétlenségnek, nemtörődömségnek, felületességnek, vagy egyenesen rosszindulatnak minősíteni. Tehát bizalmat nem hoz a paciens, ilyet benne éleszteni a pénztári orvos nem tud, kézenfekvő tehát, hogy a remélt eredmény el nem érése esetében az orvos ellen kártérítési perrel fordul. S amíg egyéb kártérítési hasontermészeíü pereknél, különösen az ügyvéd ellen indítandó kártérítési kereseteknél, az ügy első bírájaként jelentkezik az az ügyvéd, akihez az állítólag károsult fél fordul, addig ezekben a mostemlített esetekben mint első bíró a felkért, vagy esetleg kirendelt ügyvéd alig szerepelhet. Az ügyvéd ellen indítandó kártérítési keresetnél a kiszemelt második ügyvéd az egész anyagot átlátja, hiszen rendelkezésére állanak a fél iratai, betekinthet és be is tekint a bíróság vagy egyéb hatóság irataiba. — Tehát tisztán látja, s erre irányult képzettsége révén el is dönti, történt-e hiba, vagy sem és amennyiben arra a meggyőződésre jut, hogy ilyen hibáról szó sem lehet, ezt a véleményt nyilván közli is a megbízóval. Tehát már itt ezen a bíróságon kívül bírói fokon egy csomó ilyen embrionális kereset elutasításra talál. Nem így áll azonban a helyzet az orvosi műhibák esetében. Az ügyvéd csak a jelenlegi státust látja, tehát azt, hogy a nála jelentkező kliens, a volt paciens mondjuk sánta, vagy az egyik karja le van vágva, stb. Hogy mi volt a kezelés előtti státus, arranézve pontos adatok nincsenek, az ügyvéd csak a fél bemondására van utalva. Hogy tényleg az volt-e a baja a paciensnek, mint amit a kliens bemond, azt ugyancsak nem képes ellenőrizni. Hogy milyen kezelésben részesült a kliens, milyen beavatkozást alkalmaztak nála: pontosan meg nem ismerheti, mert a gyógykezelésre vonatkozó iratok, a kórházak feljegyzései, a műtéti naplók stb. nem állnak rendelkezésére, vagy ha részben (pl. Röntgen-képek, leletek, diagnózisok, stb.) kezébe is kerülnek: számára semmitmondók. — így tehát homályban tapogatódzik csak és minthogy a maga részéről kerülni óhajtja a műhibát, a pert a kliens kontrollálhatatlan bemondásából kapott tényállással megindítja. Innen van az, hogy ezekben a perekben a kilátástalan perlés címén a szegénységi jogot nem lehet meg-