Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Vádirat a tanú ellen

FEJEZETEK A NEMZETKÖZI MAGÁNJOG KÖRÉBŐL. 319 magatartást tanúsítson (ut quisque eodem jure utatur, quod in alteruni statuerit). Felvetődik még következő kérdés: köthetnek osztrák honosok, akik nem házastársak vagy jegyesek, jogérvényesen öröklési szerződést ma­gyar, német vagy svájci közjegyző előtt? Magyar közjegyző előtt nem köthetnek, mert külföldi honosok cselekvőképessége a magyar nemzet­közi magánjog értelmében hazájuk törvénye (lex patriae) szerint bírá­landó el, jelen esetben tehát osztrák jog szerint, mely azonban öröklési szerződés kötését csak házastársak vagy jegyesek között engedi meg. De a szerződés német közjegyző előtt sem köthető meg, mert a német BGB. életbelépteíési törvény (Einführungsgesetz) 7-ik cikke 3.-ik bekez­désének utolsó mondata kifejezetten jelenti ki, hogy a 7-ik cikk 3-ik be­kezdésének utolsó mondata családjogi és öröklési jogvizsonyokra nem alkalmazható (ezen esetekben a 7-ik cikk első bekezdése alkalmaztatik). Ugyanígy intézkedik az 1891 június 25-én kelt svájci szövetségtörvény 7-ik b. cikkének 2-ik bekezdése (Bundesgesetz betreffend die zivilrecht­lichen Verháltnisse der Niedergelassenen und Aufenthalter). Vitás azon kérdés, hogy mely jog legyen irányadó, ha az örökhagyó halála idejében más honosságú, mint amilyen honos az öröklési szerző­dés megkötésének idejében volt. Az alakszerűség tekintetében a hágai 1925 évi ötödik és a hágai 1928 évi hatodik nemzetközi magánjogi állam­konferencia öröklési jogi tervezete 6. cikkének értelmében az öröklési szerződést éppúgy mint a végrendeletet, alakilag érvényesnek kell tekin­teni, ha az vagy a szerződéskötés idejében uralkodott vagy az örök­hagyó halálának idejében uralkodó törvény alaki követelményeinek megfelel. Az említett 6. cikk ugyan csak végrendeletekről szól, de ugyan­azon méltányosság, mely a 6. cikkben kifejezésre jutott, az öröklési szerződésre nézve is indokoltnak tünteti fel a 6. cikk analóg alkalmazá­sát. Minden egyéb tekintetben azonban csak azon állam joga lehet mérv­adó, melyre a szerződő felek a szerződésmegkötésénéltekintettelvoltak, (tempus regit actum), mert másként az új honosságot szerzett félnek meg­adatnék a lehetőség hivatkozással új hazájának neki kedvező törvé­nyére a szerződés alól kibújni (der Mitkontrahent würde geprellt wer­den, wenn durch Wechsel des Personalstatuts auf Seite des anderen Teiles der Erbvertrag hinfállig gemacht würde; Niemeyer, Vorschláge und Matériáién zur Kodifikation des internationalen Privatrechts 1895 p. 167). Ilyen agere in fraudem legis nem egyeztethető össze a bona fides követelményével, melynek a nemzetközi magánjogban is érvénye­sülnie kell. A lemondás az öröklésről (német terminológia szerint Erbverzicht) az örökhagyó életében közötte és a praesumtív örökös között kötött szerző­déssel megy végbe. A felek szerződőképességük hazájuknak a szerződés­kötés idejében fennállott joga szerint bírálandó el, a szerződés alaki kel­lékeire nézve ugyanazon szabályok mérvadók, mint az öröklési szerző­dés alakszerűségeinek tekintetében. A szerződés megengedhetősége csak akkor áll fenn, ha a szerződés mindkét szerződő félnek a szerződéskö­téskor uralkodó személyes joga szerint (lex patriae vagy domicilii) érvényes volt, ez folyománya a tempus regit actum általános elvének, a szerző­dés hatásait pedig a szerződő felek tetszésük szerint szabályozhatják, amennyiben ezen szabályozásnak az örökség megnyílta idején mérvadó jus cogens nem áll útjában. II. Kárpótlási előjogok (droit de prélévement). Az 1819 július 14-én kelt francia törvény, mely a code civil 726. cikkét hatályon kívül he­lyezte, így intézkedik: „Dans le cas de partage d'une mérne succession entre des cohéritiers étrangers et Francais, ceux-ci préléveront sur les biens situés en Francé une portion égale á la valeur des biens situés, en pays étranger dont ils seraient exclus, á quelque titre que ce sóit

Next

/
Thumbnails
Contents