Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Vádirat a tanú ellen

310 DR. FÖLDI DEZSŐ Azonban a büntető eljárásnak ama alakja, mely a tanút ujabb kihallgatása nélkül vádlottá lépteti elő, ellenkezik a Bp. szellemével. A tanú a nyomozás során is az igazat köteles vallani, ezzel szemben a gyanúsított már a nyomozás kezdetleges stádiumában is védelmére mindent felhozhat, bizonyítékokat szolgáltathat ártatlansága mellett, indítványokat tehet. Ettől a Bp.-ben biztosított alapvető jogától esik el a vádlott, ha gyanúsítottként nem lett kihallgatva. A tanú köteles a birtokában levő bizonyítékokat a nyomozó hatóságnak a rendelkezésre bocsájtani, ezzel szemben a gyanúsított semmiféle bizonyítékot sem köteles maga ellen szolgáltatni. Teljesen lehetetlen és a Bp. szellemével ellenkezik, hogy a gyanúsított azáltal, hogy tanuként hallgattatott ki ezen jogelv megkerülésével bizonyítékokat szolgáltasson maga ellen. A tanúnak a nyomozás során elhangzott vallomása bizonyos mértékig már is bizonyítékul szolgál. Ellenkezik a büntetőigazságszolgáltatásunk traditionális szokásával, azonban a Bp. intentiójával is, hogy a vádlottá előléptetett tanú vallomása ellene bármilyen bizonyító erővel is bírjon. Számos a Bp.-ben biztosított jogától esik el a vádlott azáltal, hogy ujabb gyanusítottkénti kihallgatása nélkül emeli meg a vádat ellene a vádhatótág, elesik attól a lehetőségétől, hogy egy a vallomásának következményeként bekövetkező sikeres nyomozás lefolytatásával az egész bűnügytől, az azzal járó izgalmaktól és meghurcoltatástól és egyéb kellemetlenségtől szabadulhasson. Természetesen egészen más a helyzet, ha a tanú a főtárgyaláson követ el vallomásával, vagy egyébként bűncselekményt. E tekintetben a Törvény intézkedik, azonban ha a nyomozó hatóság az eset körülményeiből azt látja, hogy a tanú vallomása folytán, vagy egyéb okok miatt a bűnper gyanúsítottjává válhatik, meg kell adni a most már gyanúsítottnak tekintendő tanuként megidézettnek a Bp.-ben biztosított módot és alkalmat arra, hogy védekezését előterjeszthesse, esetleg vallomásával, indítványával és netáni bizonyítékaival az egész nyomozást megfelelő irányba terelhesse. S ha a nyomozó hatóság erre okot fennforogni nem lát, ellenben a vádhatóság úgy látja, hogy a tanuként kihallgatott ellen vádat kell emelnie, rendelje el a nyomozás kiegészítéséi, ügy mint azt a korábbi gyakorlatnak megfelelően mindenkoron meg is tette és hallgattassa meg a gyanúsítottat a pótnyomozás rendjén. Legyünk tisztában azzal, hogy a „tényállás és az igazság a főtárgyaláson aműgy is ki fog derülni" átütő erejű igazmondás ugyan, azonban a felekre és a dolgozó polgárokra nem közömbös, hogy nyilvános főtárgyaláson, vádirattal és tárgyalásokkal járó izgalmak és meghurcoltatások után derül ki az ártatlanságuk, vagy pedig kellő alapossággal és körültekintéssel lefolytatott nyomozás után szünteti meg az eljárást a kir. ügyészség. A fenti esetben szereplő igen tekintélyes kereskedő a vádirat vétele után valósággal idegbeteg lett. Nem elég, hogy egy szélhámosságnak lett az áldozata, nem elég, hogy 3000 P-ős károsodás érte, tetejébe minden előzetes meghallgatása nélkül bűnpártolóként szerepel egy olyan ügyben, melynek sértettje tulaj donképen ő lehetne. És a tanuk, akik polgári kötelezettségüknek eleget téve tették meg vallomásaikat az igazságnak megfelelően, a legjobb hittel és a legtisztább meggyőződéssel, a vádlottak padjára kerültek. A vádtanács körültekintő és alapos munkájának volt csak az eredménye, hogy ügyük nem került nyilvános főtárgyalásra. A Bp. pontosan meghatározza, hogy már a nyomozás rendjén is mi a tanú és mi a gyanúsított jogállása, pontosan körülírja mindama jogokat, melyek a gyanúsítottat megilletik. Ezek a jogok közérdekű jogok. Ezeket a jogokat még a Te. is kellően respektálja és határozottan közérdeket képez, hogy ettől eltérésnek semmi féle cimen helye ne legyen. Ez a jogbiztosíték a közpolgári jogok folyománya, s ha ettől a közpolgári jogtól más törvényes intézkedés hiányában eltérés mutatkozik, ügy azt a felsőbb hatóságnak sürgősen orvosolni kell.