Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Vádirat a tanú ellen

AZ EGYENLŐ ELBÁNÁS ELVE AZ ENERGIATÖRVÉNYBEN 307 módjában a mü gazdaságosabb kihasználása céljából engedményt adni. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy a megadott árkedvezményt, csak addig lehet a vállalattól követelni, amely időpontig arra magát szerződésileg kötelezte. A kedvezmény adható határozott időig, vagy visszavonásig. A kedvezmény, a harmadik személy javára kötött szerződés természeténél fogva, a szerződés lejártáig valamennyi azonos természetű fogyasztóval szemben hatályos marad. Az egyenlő elbánás elve a törvény rendelkezése szerint azt a célt szolgálja, hogy a villamosmü a különböző ipari vállalatok versenyébe döntő tényezőként bele ne szólhasson. Ennélfogva a gyakorlati alkalmazás során is ezt a célt kell szem előtt tartani. Ha ezt a célt elértük, épen nemzetgazdasági érdekből kell megakadályozni, hogy ez a rendelkezés a villamosművek üzleti tevékenységét talán épen a legfontosabb energiagazdasági vonatkozásban megbénítsa. VÁDIRAT TANÚ ELLEN. Irta: DR. FÖLDI DEZSŐ ügyvéd. Nem szórványos eset, hogy a nyomozás rendjén kihallgatott tanú, meglepetésszerűen és gyanúsítottként történő újabb kihallgatása nélkül, tehát anélkül, hogy védekezését előterjeszthetné, vádiratot kap. Ezen kialakuló gyakorlatot nem mentheti a Te. ama kitűzött célja sem, hogy a nyomozás és az egész előkészítő eljárás minél hamarább befejezést nyerjen. Az alapos és mindenre kiterjedő nyomozás nemcsak a felek érdeke, hanem közérdek is, sőt bizonyos fokig alkotmánybiztosítéknak is tekinthető, — mert hiszen az egyén, az állampolgár becsületével, szabadságával van összefüggésben. A nyomozásnak bevezetőleg jelzett módja ellenkezik a Bp. szellemével és annak azzal az alapvető jogelvével, hogy a gyanúsított a bűnper már kezdetleges szakában is szabadon védekezhetik. A nyomozás ezen módja lehetetlenné teszi a nyomozó hatóságnak azt a törvényszerű kötelességét is, hogy a gyanúsítottat terhelő és a javára szolgáló bizonyítékokat egyaránt beszerezze. A nyomozó hatóság, nem ismervén a gyanúsított védekezését, természetesen nem is gondoskodhatik azon bizonyítékok beszerzéséről, (azok megőrzéséről, lefoglalásáról) melyekre a gyanúsított a kihallgatása rendjén hivatkozhatnék és melyek beszerzése az eljárás további szakában esetleg már lehetetlenné válik. A vádhatóság nem egyszer a felesleges és eredménytelen vádirat benyújtásától szabadulna, ha a Bp. ezen alapvető elvét betartanák. A közelmúltban felmerült eset a helyzetet érdekesen világíthatja meg: Egy budapesti autókereskedő, egy teherszállítással foglalkozni szándékozó embernek 3000 P vételárért teherautót ad el. Miután a felek a vétel-tárgyában megállapodtak, a vételár mikénti fizetése tekintetében akként egyeztek meg, hogy a vevő megfelelő bonitású váltóval fizet. Vevő utóbb váltói kezesének apját nevezi meg, aki Budapest tekintélyes nagyiparosa, szakmájában komoly gazdasági tényező. Az eladó ezt a jótállót elfogadja. Másnap megjelenik a vevő az eladó üzleti telepén és felajánlja az eladónak az ő és az apja együttes váltói elfogadói aláírásával ellátott váltót. Az autó eladója a váltó elfogadását — érthetően — attól tette függővé, ha azt az aláíró apa előtte agnoskalja. A vevő ezt a kikötést a maga részéről is természetesnek találja. Miután a vevőnek a kocsi birtokba és használatba vétele sürgős, abban állapodnak meg az eladóval, hogy a vevő másnap megjelenik apjával egy megbeszélt