Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Az egyenlő elbánás elve az energiatörvényben

302 AZ EGYENLŐ ELBÁNÁS ELVE AZ ENERGIATÖRVÉNYBEN. Irta: DR. SZENTMIKLÓSI ISTVÁN kir. törvényszéki jegyző. Az energiaellátás és elsősorban a villamos energia fejlesztése és szolgáltatása a villamos energiáról szóló törvény (1934. évi XVI. tc. a továbbiakban rövidség okáért „a törvény") meghozatala óta mind nagyobb és nagyobb mértékben kerül a gazdaságpolitika középpontjába. Már a törvény meghozatala előtti időben is a legszélesebb érdeklődés kisérte a villamos energia árának, a vállalatok egységárpolitikájának alakulását. Míg a törvény életbelépte előtti időben a közhasználatú villamosművek közül csak azok voltak árszabásaikban szerződésileg korlátozva, amely vállalatok valamely törvényhatóság, megyei város vagy községgel kötött szerződés alapján létesültek, addig a törvény életbelépése óta az új közhasználatú villamosművek részére kiadott engedélyokirat, valamint a régi közhasználatú villamosmüvek részére kiadandó működési engedély mellékletét képezi az „árszabás," amely általában csak a törvény 39. §. 1. bekezdése esetén, azaz a munkabérek és anyagárak lényeges változása esetében változtatható meg. Bár az árváltozás kérdése elsősorban a munkabérek és anyagárak változására van alapítva s így a kérdés elbírálásánál a villamos energia értékesítésénél és árképzésénél szerepet játszó tényezők, az önköltségek kiszámításai, azoknak az egyes fogyasztócsoportokra való áthárítása, és a vállalat árszabásrendszere kívül esik e viták anyagán,*) mégis a törvény, minthogy fontos üzemtechnikai kérdések vizsgálata szükséges, a viták elbírálására a Kúrián külön bíróság szervezését látta célszerűnek. A vállalatok kötelességeit a törvény 32. §-a sorolja fel. A 3. pont szerint az engedélyes köteles a fogyasztónak villamos energia szükségletét a fogyasztóterületen a fogyasztókkal szemben való egyenlő elbánás elvének megfelelően az engedélyokiratban meghatározott mindenkori berendezés teljesítőképességének határán belül a megállapított feltételek mellett kielégíteni. Bár a törvény 64. §-a szerint, amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, rendbüntetésül 5000 pengőig, ismétlés esetében pedig 20.000 pengőig terjedhető pénzbirsággal kell büntetni azt az engedélyest, aki többek között a fenti kötelességének nem tesz eleget, — a törvény nem határozza meg az egyenlő elbánás fogalmát és az alatt minden valószínűség szerint az alább ismertetendő 37. §. 3. bekezdése szerinti árkedvezményeknek az egyenlő elbánás szerint való engedélyezését érti. A törvény 37. §. 2. bekezdése az árszabás megállapítása tekintetében ad irányelveket. Minthogy ezek a kérdések, már az engedélyokirat kiadása előtt rendezést nyernek s utóbb vita tárgyává csak a törvény 39. §. eseteiben tehetők, minket ez alkalommal a 37. §. 3. bekezdésének rendelkezései érdekelnek, amelyek már eddig is és a jövőben is bíróság által eldöntendő vitákra adnak alkalmat. *) A törvény 65. §-ának kivételével.