Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - A Brit Birodalmi Sajtószindikátus és a jóhírnév védelme

288 DR. P1CKER ERNŐ természeténél fogva, — nem is képesek egy táborba egyesülve testületileg fellépni és felszólamlások vagy más nyilvános úton ezen újítás ellen védekezni. Előadó a javaslatot éles bírálat tárgyává teszi, főleg azért mert a javaslat a kereseti jogot a kár előzetes igazolásához köti és mert általános szabályként maximálja a pernyertes félnek megítélhető költségeket, kivéve az oly eseteket, amikor a bíró felperes kérelme folytán itéletkihirdetés után külön megállapítja, hogy a felperesnek alapos oka volt a per megindítására. Ennél a pontnál előadó helytállónak találja az Íróknak, kiadóknak és a sajtónak azt a panaszát, hogy számos per indul meg ellenük spekulációs alapon, holott felperesek tisztában vannsk azzal, hogy az alperesek az állításaiknak valódiságát esetleg igazolni tudják; előadó tehát örömmel üdvözölne oly javaslatot, amely képes az ilyenfajta visszaélések ellen oltalmat nyújtani. Ezzel szemben azonban nem helyesli, ha azok, akik anyagi hasznot húznak abból, hogy botrányok közlése révén lapjuk nagy példányszámban fogy, hangosan méltatlankodnak a miatt, hogy az ilyfajta hírterjesztésben rejlő koczkázatnál fogva remélt hasznukat, vagy annak egy részét a bíróság által ellenük megállapított kártérítések révén elvesztik. Elfogadja előadó, hogy nem tetszik a sajtó szenzációt hajhászó részének, hogy a bíróság és az esküdtszék olyanoknak a jóhirnevét is védi, akiknek jóhirneve már nem egészen érintetlen és elhiszi azt is, hogy ez a része a sajtónak nem látja szívesen, hogy a bíróságok az utolsó időben néhányszor súlyos kártérítési összegek megítélésével sújtotta azokat, akik lapjuk eladásának esélyeit szaporítandó, az élet küzdelmeiben elbukott embereket szenzációs, mondvacsinált vádakkal üldözik. Az ilyen ítéletek azonban emelik a nagyközönség bizalmát a bíróság és esküdtszék iránt, mert arról tesznek tanúságot, hogy a közvélemény gondolkodása emelkedettebb, mint azoké akik az ilyen ügyekben alperesként szerepelnek. Előadó részletesen foglalkozik a libel és slander terén uralkodó homályossággal és bizonytalansággal. Ezeknek okait abban látja, hogy a diffamáció fogalmát, illetőleg tényálladéki elemeit az angol jog nem határozza meg szabatosan, minek következtében a bíróság gyakran igen nehéz feladat előtt áll. Legutóbb 1936. július havában, a Lordok Háza annak a kiemelésével, hogy határozata nem tekintendő elvi jelentőségű döntvénynek és hogy kizárólag az elbírálás alatt álló esetre vonatkozik, kimondotta, „hogy a bíró feladata megállapítani, vájjon valamely kifejezésnek egyáltalán tulajdonítható-e diffamáló értelem, vagy sem, míg a döntés a felett, vájjon az a mi az incriminált szavakban foglaltatik, diffamáló-e az adott tényállás mellett vagy sem, az esküdtek dolga". Előadó véleménye szerint mindkét kérdésre nézve a döntést a juryre kellene bízni, ami által sok nézeteltérés lenne kiküszöbölhető. Szerinte ez az eset