Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Az összbüntetés illetve büntetések egységesítése a fiatalkorú bűntettesekkel szemben

BALÁSFALVI KISS ALBERT. 285 kálvinista, nemes családból. Atyja ott halt meg mint táblabíró. Gimnáziumi tanulmányait Nagykőrösön kezdte, majd a VI. osztálytól Szabadkán folytatta, ahol 1892-ben érettségizett, 1896-ban pedig már a budapesti egyetemen jogi doktorátust szerzett. Közben egy félévet a heidelbergi egyetemen hallgatott, az 1900/901. tanév második felét pedig állami ösztöndíjjal a berlini, lipcsei és müncheni egyetemeken töltötte. Azok közé a szerencsés ifjak közé tartozott, akik már életük hajnalán arra a pályára léphetnek, amelyre szivük vonzza és tehetségük képesíti őket. 1898-ban a kecskeméti református jogakadémia 24 éves korában tanárává választotta, úgyhogy még csak utána szolgálta le egyéves önkéntességét. 1905-ben már a kecskeméti jogakadémia igazgatója. 1902-ben a kolozsvári egyetem a magyar magánjogból magántanárává habilitálta. 1907-ben a kassai kir. jogakadémia tanára lett. 1914-ben pedig, amikor a pozsonyi egyetemet fölállították, kinevezték a magyar magánjog nyilvános rendes tanárává. Az 1919/20. tanévben az Erzsébet-tudományegyetemnek volt a dékánja. Pozsonyban érte az összeomlás. Mint a keresztényszocialista párt egyik jelentős tagja részt vett a felvidéki magyarság politikai küzdelmeiben és ekkor egy alaptalan vád miatt öt hetes vizsgálati fogságot szenvedett. Az eljárást összeesküvés és felségsértés címén indították meg ellene, de később a köztársasági elnök kegyelmi úton az eljárás megszüntetését rendelte el. Illavai fogságának minden napjáról naplót vezetett. Megható ez a kötet. 1920. április 28-án ezt írja: „Sok jel mutat arra, hogy én rám rendkívüli módon utaznak. Ami felsőbb parancsra dolgozó katonai bíráskodás mellett persze szomorú kilátásokra enged következtetni. Mindegy! Magyarságomért, magyar hazámért szenvedni ártatlanul — nem dicstelen dolog! Istenben bízva várom a jövőt, bármit hoz is. Feleségem s családom iránti szeretetem, hazámhoz való hűségem meg fogja adni a lelkierőt a reánk sújtó sorscsapás elviselésére." 1921-ben nevezték ki Kiss Albertet a szegedi egyetemen a nemzetközi (összehasonlító) magánjog tanárává, amely tanszéket 1922-ben a római jog katedrájával cserélt föl. Az 1930/31. tanévben volt a jog- és államtudományi kar dékánja. Nem tartozott a termékeny tudósok közé, de amit alkotott, maradandó értékű. Néha évekig rágódott egy kis tanulmányán is. Százszor meggondolta, amíg nyomdafesték alá bocsátotta Írásait. Hátrahagyott művei közül kiemelkednek: „Az elévülés a magyar anyagi magánjogban" (1902), „Az elévülés a polgári törvénykönyv tervezetében" (1902), „Dolgozatok a magánjog köréből" (1910), „Magánjogunk alakulása a jogegyenlőségi magyar államban" (1912), „Polner Ödön, a professzor" (1935). A magyar birtokjogról irt monográfiája kéziratban maradt hátra, annak „A birtokvédelem keletkezése a római jogban" című bevezető része megjelent a kecskeméti jogakadémia 1903/4. tanévi évkönyvében (1—16. I.). „A római jog receptiója a germán jogban s annak hatása az európai jogfejlődésre" című rektori székfoglaló értekezése nem egészen befejezve maradt hátra. Nekem jutott a fájdalmas vállalkozás, hogy most sajtó alá rendezzem egyébként teljesen kész és már kinyomott rektori beszámoló kötete végére, amely több beszédét is tartalmazza. Nagy feltűnést keltettek a magyar polgári törvénykönyv