Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Az összbüntetés illetve büntetések egységesítése a fiatalkorú bűntettesekkel szemben

282 ZSOLDOS BENÖ. bírósági tárgyalás idején is még folyamatban van. A legtöbb bíróság ilyen esetben akként intézkedett, hogy a Fb. 10. §-a szerinti egyesítést mellőzve, a javítónevelést az újabb intézkedés végrehajtása után foganatosíttatta. E bizonytalanságnak a kir. Curia jogegységi tanácsa vetett véget. A döntésének alapjául szolgáló esetben a fiatalkorúak bírósága lopás vétsége miatt egy fiatalkorúnak a javító nevelését rendelte el, melyet szabályszerűen foganatba is vettek. A fiatalkorú azonban, — a mi sajnos, nem épen ritka eset, — az állami nevelőotthonból megszökött s szökése alatt újabb lopásokat követett el. Ez utóbbi cselekményeiért a fiatalkorúaknak egy másik bírósága három hónapi fogházbüntetésre ítélte s egyben elrendelte, hogy a fogházbüntetés kiállása után a fiatalkorúval szemben az előző ügyben elrendelt, de a megszökés következtében félbeszakadt javitónevelést is folytatólag foganatosítsák, a mi azután tényleg meg is történt. Most már aztán a jogegységi tanács kimondotta, hogy a Fb. 10. §-a alapján az egyesítés abban az esetben is elrendelendő s a fiatalkorú ellen egységes intézkedés alkalmazandó, ha a fiatalkorú ellen, előbbi ügyében elrendelt javító nevelés már folyamatban van. * * * A fentebb előadottakból s a szóban forgó kérdés körül kifejtett bírói judikaíurának ismertetett okfejtéseiből láthatjuk tehát, hogy a míg a B. P. szerinti összbüntetésről nem lehet szó akkor, ha kizárólag a fiatalkorban elkövetett különböző bűncselekmények miatt kiszabott külön büntetések s illetve intézkedések találkoznak: — az összbüntetés kiszabásának lehetősége már megnyílik akkor, ha a fiatalkorban elkövetett bűncselekmények miatt kiszabott, de még végre nem hajtott szabadságvesztésbüntetés a fiatalkor határának betetőzése után, felnőtt korban véghezvitt delikíum miatt kiszabott szabadságvesztésbüntetéssel áll szemben. Emlékezetbe idézem e helyütt egy londoni kriminaiistának, Andersen-nek a felnőtt korú bűntettesekre vonatkozóan nyilvánított azt a kijelentését, hogy e bűntettesek két kategóriába sorozhatok: olyanokra, akiket soha sem kellene a fogházból szabadon engedni és olyanokra, akiket soha nem lenne szabad fogházba zárni. A miként ezt az elvet a maga merevségében nem fogadhatjuk el a felnőtt korú tettesekkel szemben, — annál kevésbbé tekinthetjük azt helytállónak, a fiatalkorú, vagy a fiatalkor határát — a 18. életévet — még alig átlépett egyénekre vonatkoztatva, kiknél még többszörös bűnbejutás, tehát visszaesés esetén sem szabad feladnunk a reményt arra, hogy helyesen alkalmazott intézkedéssel az erkölcsi megjavulás helyes ösvényére terelhetjük s ekként a társadalomra nézve veszélyes voltukat a lehetőségig lecsökkenthetjuk, esetleg teljesen meg is szüntethetjük.