Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 7-8. szám
MEGJEGYZÉSEK A 4700/1937. M. E. SZ. RENDELET 10. §-ÁHOZ. 267 A 4700/1937. M. E. sz. rendelet 10. §-a mely a Phőnix biztosító r. t. ügyeinek további liquidálása céljából adatott ki, lényegileg mélyreható magánjogi rendelkezéseket foglal magában, így elsősorban szöges ellentétben az eddigi bírói gyakorlaton alapuló jogszabállyal kimondja hogy: „a társaság alkalmazottja vagy volt alkalmazottja, úgyszintén ezeknek hozzátartozója a társaságtól nyugdijat, kegydíjat, vagy más hasonló természetű ellátást, csak a társaságnak közvetlenül az alkalmazott vagy hozzátartozójához intézett szabályszerű cégjegyzéssel ellátott Írásbeli kötelező nyilatkozata alapján követelhet." Ezek szerint tehát a fenti rendelkezés a „Phőnix" volt vagy jelenlegi alkalmazottaira nézve a nyugdíj vagy hasonló jellegű járadékok követelhetésének alapfeltételéül teszi az Írásbeliséget. Minthogy ez mint törvényszabta írásbeliség jelentkezik, a rendelet nyilván kiindulva a Magánjogi javaslat 963. §-ából a szerződéssel terhelt vagy kötelezettséget vállalt félnek aláírását követeli meg, miből pedig az következik, hogy a jogosított aláírása nem érvényességi kellék. Abból, hogy a rendelet külön kiemeli a cégszerű aláírás szükségességét következik, hogy cégjegyzői jogosultsággal nem bíró egyének esetleges írásbeli kijelentései joghatállyal még az esetben sem bírnak, ha esetleg az ilyen nyilatkozat a cégjegyzői jogosultsággal biró kategóriák tudatával és beleegyezésével történt. Kimondja a továbbiakban a hivatkozott rendelet 10. §-a, hogy: „nem lehet nyugdijat vagy fentebb említett más ellátást követelni csupán azon az alapon, hogy a társaság a szolgálati szabályzatban vagy másképen nyugdíjintézet alapítását helyezte kilátásba vagy ígérte és a szolgálati szerződést a szolgálati szabályzatra utasítással kötötték." A rendeletnek ez az intézkedése a nyugdíjintézet alapítása u. n. „kilátásba helyezésének" illetve Ígéretének jogi jelentőségét kívánja szabályozni. Egyébként a „kilátásba helyezés" külön kiemelése szerény nézetem szerint teljesen felesleges volt, mert az igéret feltétlenül több, mint a „kilátásba helyezés" és így ha az esetleges ígéretnek nincsen joghatálya; úgy ebből eo ipso következik, hogy a csekélyebb jelentőségű kilátásba helyezésnek sem lehet jogi következménye. Megjegyzendő még az is, hogy a rendelet „nyugdíjintézet létesítésének" kilátásba helyezéséről illetve Ígéretéről szól, felmerülhet a kérdés, hogy alkalmazandó-e a rendelet az esetben is, ha nem „nyugdíjintézet" alapítása, hanem kifejezetten nyugdíj igértetik. Álláspontom szerint igen, mert a rendelethely logikai értelmezése erre utal, mert hiszen a súlypont lényegileg a nyugdíjfizetési kötelezettségen van. De bizonyos tekintetben hiányos is a rendelet említett §-ának második mondata annyiban, hogy külön még kimon-