Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám

A MUNKAVISZONY UJABB SZABÁLYAI. 261 ját azért, mert az őt törvényen alapuló követelése iránt perli, hanem egyszerűen fel íogneki mondani. A felmondást a törvény már nem kriminalizálja, és büntető rendelkezésről lévén szó, azt nem is lehet kiterjesztőleg értelmezni. De még ha a jogok érvényesítése miatt történyt felmondást is a 16. §. védelme alá tartozónak vennénk, a munkaadó ezer okát adhatja a felmondáseak akkor is, ha végeredményben mégis a perlés miatt érzett neheztelése következtében mond fel. Viszont a felmondás jogát a perben áiló alkalmazottal szemben teljesen megtagadni szintén nem volna célszerű. Indokolt lett volna a törvényben kifejezésre juttatni a bírói gyakorlatnak a nyugdíjjogosultság elérésének kijátszása esetére kialakult azt a szabályát, hogy a felmondási jog — a törvényen alapuló követelések miatt perlő alkalmazottal szemben is — csak komoly ok fennforgása esetén gyakorolható. Remélhetőleg a gyakorlat fog ilyen megoldást találni. V. A túlóra után járó magasabb munkabér követelésére nézve a törvény megkülönbözteti az érvényesítési határidőt és az elévülési időt. Az elsőt az eredeti javaslat három évben, a törvény szövege egy évben, az utóbbit a javaslat öt évben, a törvény 3 évben határozta meg. A törvény 5. §. 2. bek.-nek az utolsó mondata kimondja: „Az alacsonyabb munkabér átvételétől számított három év elteltével a különbözetre vonatkozó igény elévül." Ez a rendelkezés magában véve világos volna, de homályossá teszi az ezt megelőző első mondat: „Az első bekezdésen alapuló követelést attól a naptól számított egy év alatt lehet érvényesíteni, amely napon a munkavállaló megkárosításáról tudomást szerzett, amennyiben az igény érvényesítése időközben el nem évült." A megkárosítás fogalma nem is egészen érthető. Aki túlórát végez, annak a magasabb munkabérre törvényes igénye van. Aki ezt nem fizeti meg, az mulasztásba esik. Ennek következménye, hogy a meg nem fizetett különbözetet követelni lehet tőle, vagyis a munkavállaló teljesítést követelhet, az adós mulasztása miatt. A megkárosítás jogi műnyelven valamivel többet jelent, mint az adós mulasztása. De a két határidő ellent mond egymásnak. A gyakorlati élet tapasztalata szerint a munkabért hetenként vagy havonként szokás kiadni. Ha a munkavállaló hetenként vagy havonként felvette a munkabért, akkor már tudja, hogy nem kapott többet. Követelése a törvény szerint ettől a felvételtől számított három év alatt évülne el. És mégis, minthogy a munkabér felvétele percében már tudja, hogy alacsonyabb munkabért kapott, tehát a törvény nomenklatúrája szerint megkárosították, az egy évi érvényesítési időt szintén ettől a naptól kellene számítani. Későbbi tudomásszerzésről csak akkor lehetne szó, ha a törvénynek visszaható ereje volna, és a munkavállaló csak később, a törvény életbelépésekor szerezne tudomást arról, hogy ő tulajdonképen nemcsak