Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Személyiségi jogvédelem és nyilvánosság

SZEMÉLYISÉGI JOGVÉDELEM ÉS NYILVÁNOSSÁG. 233 len hévvel támadják ellenfelük működését, tényállításait," — mondja a Kúria 6002/1926. sz. Ítéletében — „de ez is megengedett a véleménynyilvánítás, a jogos bírálat szabadságának határai között." A nyilvános ellenőrzés és véleménynyilvánítás nagy szervezett intézménye a sajtó. A sajtó közérdekű működése indította a törvényhozásokat a legtöbb országban különleges sajtójogi jogszabályok alkotására. A sajtó Kohler szerint11) az állam által elismert intézmény, hivatása a közérdekű kérdések tárgyalása, ha egyesek becsületének sérelmével jár is. A svájci bíróságok szerint12) a sajtó feladata a tájékoztatás közérdekű eseményekről, eszmecsere provokálása, a közéletben előforduló visszaélések felfedése, az állami igazgatásról és pénzek hovafordításáról felvilágosítás kérése. A magy. kir. Kúria 1927. június 27-i B. 4749. sz. ítélete szerint „A hírlapírónak egyik szép hivatása az is, hogy a közélet valódi sebeit a nyilvánosság előtt feltárja, a valódi visszaélésekre rámutasson." Az angol jog13) hol külön sajtójog nincsen, a bírálat jogára vonatkozólag sokban hasonló felfogást vall, mint a magyar joggyakorlat. A sajtószabadság az általános szabadság része. Mindenkinek joga van (személynek és csoportnak) közérdekű dolgok felett bírálatot gyakorolni, ha bizonyítja, hogy a bírálat illő volt. (Comment fair). Szereplő személyek magánélete felett nem lehet kritikát gyakorolni. Hogy mi az illő (fair) az eseti elbírálás tárgya. A mérték a megítélésnél egy vezéreset indokolása szerint, „hogy egy józan ember, aki bármilyen önfejű és bármilyen előítéletei vannak, mondhatta-e a műről azt, amit a bíráló?" A határ tehát elég tág, csak ott van, ahol már nyilván sértési szándék, gonoszság, rosszhiszeműség forog fenn, meggyőződés nélkül. A túlzás még lehet „fair". De nem illő a bírálat, ha rosszhiszemű gonosz (malice). A bírálat személyes sértés nem lehet, csak a műre a sértett működésére vonatkozhat. Szembeállítottuk egymással a személyiségi jogban rejlő magánosság, rejtvemaradás jogát a közérdekkel és a bírálat, a véleménynyilvánítás személyiségi jogával. Hol van e két egymást korlátozó jog terének határa? Említettük már, hogy tanulmányunk tárgyában a közfelfogás, a jogi és erkölcsi közérzés kipuhatolására a büntetőjogszabályok analógiájára kell támaszkodnunk. A határ megvonásánál igen hasznos forrás számunkra a büntető törvényeknek a becsületsértés és rágalmazás esetén a valóság bizonyításának megengedésére vagy kizárására vonatkozó szabálya. Ahol a valóság bizonyítása meg van engedve, ahol a valóság a bíróság előtt nyilvánosan tárgyalandó, ahol a valóság bizonyítása esetén nem forog fenn a büntetendő cselekmény, ott a bírálat, a véleménynyilvánítás jogának területén vagyunk, ahol a rejtvemaradás joga az egyént nem illeti meg, ahol a közérdekű ellenőrzést és bírálatot tűrni n) Kohler: Éhre und Beleidigung. Archív für Strafrecht. (47. kötet 109. old.) idézve Bálás P. Elemér: Sajtójógi gyakorlat 1927. évf. A tanulmányomban foglalt más idézetek, valamint a bírói gyakorlat egy része is Bálás fenti gyűjteményéből valók. Egyes döntések a Jogi Hírlap döntvénytárából valók, idézve J. H. ") Bálás i. m. 1927. évf. M) Horváth Dániel: Sajtójog és sajtószabadság Angliában. Marguerite Wolf: Das Pressrecht Grossuritaniens 1928. (Die Pressgesetze des Erdballs.)