Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Törekvések a hűtlen elhagyásos perek megszüntetésére

A HŰTLEN ELHAGYÁSOS PEREK MEGSZÜNTETÉSE 217 nál nagyobb nyomatékkal rangsort vennék tekintetbe s olyan elnököket jelöniének ki, akiknél a szakgyakorlat és igazi érdeklődés hiányoznék, ez az intézkedésnek nem válnék előnyére. Tervezik, hogy a kir. ügyészek fogalmazási teendőiket a házassági tárgyalások termében végezzék avégből, hogy az ügyészi létszám emelése nélkül a kir. ügyészek a házassági tárgyalásokon kivétel nélkül jelen lehessenek. A gyakori békéltetés és tanácskozás miatt — a fogalmazási munka nem lesz kényelmes és nem is lesz túlságosan előnyös, ha a felek észreveszik, hogy a kir. ügyész mással foglalkozik. A Tervezet az említetteken felül még egy akadályát kívánja létesíteni a H. T. 77. §-án alapuló pereknek. A 161. §. szerint „Ha a fél szegénységi jogban részesül is, a közjegyző díjának fizetése alól ebben az eljárásban nem mentesül", az elhagyásra és az elhagyás tartamára vonatkozó közjegyzői tanúsítványról van szó. Ezeknek a tanúsítványoknak díja 22—28 P közt változik, tehát sok esetben a napszámos ember egy havi keresetét meghaladja és így komoly akadálya lehet a házasságban élés megszüntetésének. Jugoszláviában néhány éve azt a jogszabályt létesítették, hogy az örökhagyó ingatlanát csak abban az esetben lehet az örökösök nevére írni, ha az utóbbiak az örökösödési illeték lefizetését igazolták, aminek következtében az ingatlanok gyakran az elhunyt nevén állnak. Könnyen elgondolható, hogy ha a napszámosnak egy havi jövedelmét kell csak a közjegyzői tanúsítványért fizetni, akkor ebben a társadalmi rétegben az anyakönyvek nem adnak majd útmutatást abban a tekintetben, hogy a réteg női tényleg kivel élnek, akárcsak a jugoszláv telekkönyvekből nem lehet megtudni, hogy ki az ingatlan tulajdonosa. Fontos volna tehát, hogy a kir. közjegyzők megelégednének azzal* hogy a tanúsítványok kiállítása fejében a bíróságok irodaátalányából egy bizonyos évi összeget kapnának, mint az elfoglaltabb bírósági szakértők kik a szegényjogot nyert felek ügyeiben szintén nem kapnak díjazást. Azonban ha jobban megfontoljuk a dolgot az irodaátalányt nem is kell majd igénybe venni, mert lehetséges, hogy a Tervezetnek a házassági eljárásra vonatkozó részei olyan alakban fognak megvalósulni, hogy a H. T. 77. §-ára alapított perek teljesen ritkák lesznek s csak ritkán fog megtörténni, hogy a kir. közjegyzők szegényjogos feleknek tanúsítványt állítanak majd ki. Mindenesetre a 161. §-nak azt a mondatát, amely szerint „Ha a fél szegénységi jogban részesül is, a kir. közjegyző díjának megfizetése alól ebben az eljárásban nem mentesül" — kihagynám. Még két kiegészítést javasolnék és pedig a Tervezet 159. és 160. §§-aihoz. A Í59. §-t a következő mondattal egészíteném ki: „A tárgyaláson ügyvéddel megjelenő fél ügyvédjének szóval is adhat a házassági per vitelére és a viszontkereset támasztására meghatalmazást." A felsőbíróságok a Te. idevonatkozó rendelkezését úgy magyarázzák, hogy a fél ügyvédnek a tárgyaláson a házassági per vitelére meghatalmazást nem adhat, hanem csak kir. közjegyző, kir. járásbíró, községi előljáró, vagy külképviseleti hatóság előtt.