Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám

DR. BAUMGARTEN NÁNDOR ÖSSZEGYŰJTÖTT MUNKÁI. get, amely megérezteti velük a tárgyalt problémákban lüktető életet. Egy úaráb kortörténet elevenedik meg bennük szemünk előtt: háború és béke, alkotás és válság, korszakos reformok és jogi napi kérdések, szóval harmincöt év jogéletének változatosan hömpölygő folyama. Ámde tévedne, aki e két kötet gazdag tartalmának csupán múltbeli értéket tulajdonítana. E tanulmányok túlnyomó része maradandó helyet foglal el az illető kérdések magyar irodalmában, jövőbeli megalapozásuk és továbbérlelésük szempontjából is. Különösen a nagy jogelemző értekezések: a vétel, a szállítási ügylet, a sztrájk, a játék- és különbözeti ügyletek, az ipari veszély, a nemzetközi kereskedelmi jog, a nemzetközi bíráskodás köréből, számos problémának alapvető jelentőségű forráskutatását és feldolgozását nyújtják. Egybegyűjtésük tehát nem pusztán, sőt nem is elsősorban, retrospektív célt szolgál, hanem állandó értékű forrásművet és dokumentációt kíván az olvasó kezébe adni a modern gazdasági jogi problémákkal való tudományos és hivatásbeli elmélyedő foglalkozás céljaira. IV. Baumgarten írói dolgozatai ilyképpen három címen érdemelnek állandó helyet jogirodalmunkban: mint kortörténeti adalékok, mint értékes forrásmüvek és mint eszméket tükröző emberi dokumentumok. Ez a hármas értékük igazolja, hogy a szétszórt írások egységbe foglalva, könnyebben hozzáférhetőkké váljanak. Úgy érzem, hogy ez a gyűjtemény nemcsak negyedfél évtizedre terjedő tudományos munkásságnak, de egyben a századeleji magyar jogászság és polgárság nemesveretü képviselőjének is méltó és maradandó emléke lesz. A tudósnak és az embernek ezt a képét még teljesebbé teszi az a megkapóan szép jellemrajz, amelyet pályatársa, Kuncz Ödön professzorkollégám öntött remekbe a Magyar Jogászegyletben mondott emlékbeszédében, s amelynek e gyűjtemény részére való átengedésével ő nagyban hozzájárult e kiadás kegyeletes céljának tökéletesebb eléréséhez. Nekem pedig, akit az oly korán elköltözöttel több, mint négy évtizedes barátság és munkatársi viszony fűzött egybe, jól esett e gyűjtemény mozaikdarabjait egybeállítva és olvasgatva, szerzőjükkel mintegy a szellemvilágon át társalognom és újból átélnem közös munkánk és küzdelmeink folyamát. Hiszem, hogy a saitó alá rendezésben kedves munkatársaim, Dr. Hoff György és Dr. Szigeti Dezső ügyvéd urak — amaz, mint az elköltözöttnek ragaszkodó tanítványa, emez, mint napi munkájának hü társa — hasonló érzésekben találnak elégtételt fáradságos munkájukért. Remélem, hogy ezek az írások utat találnak majd sok magyar jogászhoz és hogy olvasgatni fogják: sokan elmerengve a multakon, amelyek bennük, mint jogfejlődési korképben tükröződnek; még többen impulzusokat merítve belőlük a jövőre nézve, a jogállamért és a szociális jogrendért való küzdelemre!