Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Az ügyvéd szerepe a büntető igazságszolgáltatásban

168 DR. MENDELÉNYI LÁSZLÓ tart, addig büntető ügyekben ez nem áll, mert nem magát a büntettet védi (ezt nem is szabad), csak módot keres a vádlott sorsának enyhítésére. Cicero szerint „Licet nocentem aliquando defendere; vult hoc multitudo, patitur Consuetudo, fert enim humanitás". (A bűnözőt is kell néha védeni; követeli ezt a sokaság, megengedi a gyakorlat, magával hozza az emberség). Ami a Cicero által felállított másik kelléket: az ékesszólást illeti, ennek is inkább nyílik tere bűnügyekben, különösen jury előtt, mint polgáriakban. Hogy milyen legyen a védelem módja, ezt Önök uraim jobban tudják, én legfeljebb bírói szempontból emelem ki, hogy legyen hűséges a védenc iránt, udvarias a váddal és tiszteletteljes a bírósággal szemben, ismerje alaposan az ügyet, lehetőleg ne ugorjon bele készületlenül a védelembe, minden megengedett fair jogi eszközt vegyen — különösen ha védencének ártatlanságáról van meggyőződve — igénybe, de azért fölöslegesen ne akadékoskodjék és okvetetlenkedjék, áll ez különösen a tanuk és szakértők kihallgatásánál, mert ezáltal rontja a tárgyalás atmoszféráját. Angliában a tanuknak a felek által való kihallgatása a főtárgyalás legfontosab, sőt ügydöntő része, ezzel vizsgáznak le a barristerek a bírák és a nyilvánosság előtt. Nincs is izgatóbb és érdekesebb ilyen crossexamination-nál. A counselek napokig készülnek e kérdésekre, azokat előre írásba foglalják gondosan ügyelve arra, hogy azok ne legyenek feleslegesek s útmutatást ne tartalmazzanak, ami az ottani eljárásban szigorúan tilos. E tekintetben határozott, a gyakorlat által szentesitett szabályok vannak. Természetesen ott a vádat rendszerint nem államügyész, hanem a sértett, vagy a rendőrség által ezzel megbízott ügyvéd képviselvén, ezek a szabályok egyaránt érvényesek a vádat képviselő ügyvédre (prosecuting Counsel), mint a védőre (the Counsel for íhe prisoner) mégis bizonyos természetszerű árnyalati különbséggel. így pl. a vádat képviselő ügyvéd, még ha a Korona képviseletében is jár el (Counsel for the Crown) nem használhat fel olyan érveket, amelyeket maga igazságosnak nem tart, sőt köteles felhívni a jury figyelmét az érvei ellen szóló momentumokra is, vagyis röviden szólva az ő vádbeszéde lehetőleg hasonlítson a bíró resuméjéhez. Viszont a védő olyan érveket is használhat, amelyeket nem gondol igazságosaknak, mert nem az ő, hanem a jury feladata az, hogy meghallgatva a bíró kitanítását, megmondja, hogy azok igazak-e, vagy nem. De nem szabad neki a terhelő tanút lekicsinylőleg, vagy más módon sértőleg (unfairly browbeat), kezelni, avagy vallomását a jury előtt kiforgatni. (Harris Principles and Practice of the Criminal Law). Erre egy igen jellemző példának voltam tanuja az Old Baileyben, 1934. július 17. napján tartott egy esküdtszéki tárgyaláson, amelyen egy rendőr ügyét tárgyalták, aki azzal volt