Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 1-2. szám
DR. BAUMGARTEN NÁNDOR ÖSSZEGYŰJTÖTT MUNKÁI. óva intette jogászköreinket az elhamarkodott és divatos áramlatoknak engedő reformtól. Nagy Ferenccel egyetemben, a kereskedelmi törvényt fejleszteni kívánta, de nem összetörni. így csak következetes maradt magához, amikor a háborút követő zavaros időkben, „a viszonyok változásához képest, felfogásában azonban változatlanul", mérséklőleg igyekezett hatni a reformmozgalom radikalizmusára. Mert: „Minden nemzetnek oly kódex jut, amilyet megérdemel, és félő, hogy átmeneti, ingadozó és széttagolt gazdasági életünk képe az új kódexben is vissza fog tükröződni." Azért: „csak akkor óhajtunk új kereskedelmi törvénykönyvet, ha egy jobb kereskedelmi törvény összes előfeltétetei megvannak". (25., 26. sz. és Nagy Ferenc emlékbeszédben VII. p.). Mennyi józan okosság nyilvánul más irányban a jogi oktatásról szóló előadásában is (1. sz.), melynek kihangzása, hogy „az egységes kötelező doktorátus legyen az egységes minősítő vizsga"1; mert „a természetes fejlődés menete az, hogy az eredetileg pusztán tudományos vizsga idővel állami szakvizsgává válik; ellenben nem tudok példát arra, hogy ezen fejlődésmenetet megfordítva a már szakvizsgává tett doktorátust e jellegtől megfosztották és a természetes processzust visszafejlesztették volna". Amit Baumgarten 1902-ben, a hivatalos tervezettel szemben kívánatos célul tűzött ki, ma már az egyetemi jogi karok egységes programmjává vált. Tárgyilagos realizmusa, minden túlzást kerülő józansága azonban mindenkor eszmények szolgálatával párosult. írásait két alapgondolat hatja át: a jogállam kiépítése és a jognak szociálisabbá tétele. E gondolatoknak különösen „Szociális jogrend és egyéni jog" c. tanulmányában adott szép kifejezést. (2. sz.). Eszmeirányára jellemző, hogy a jogi havi szemlének, melyet ő alapított és virágoztatott fel, a „Jogállam" nevet adta. Ő persze a jogállam fogalmát nem abban a ma felbukkanó ridegségben fogta fel, mely szerint jogállam az, ahol az állampolgárok minden lépését írott szabály irányítja, tekintet nélkül e szabályok tartalmára; ő a jogállam lényegét még a klasszikus — és reméljük, hogy örökké való — formában látta, amely a jogrendet az egyén jogainak védelmével párosítja. Ezért tört lándzsát a közigazgatási bíráskodás körének kiszélesítése mellett. Nem maradt idegen a közösségi elv háború utáni integrálódásától, mely egyre fokozódó állami beavatkozásra vezet. Maga is azt vallja, hogy „a jövő joga a szociális jog lesz" és belátja, hogy „a szociális jogrend a közigazgatási intézkedések és szabályok halmazával írja körül és korlátolja polgárainak szabad tevékenységét". De éppen ezért, „mentül nagyobb területre terjed ki a közigazgatás és mentül több pontban korlátozza az egyéni jogot és szabadságot, annál indokoltabb, hogy az egyén jogosítványai védelmére pártatlan bírói fórumhoz fordulhasson." Ha ugyanis az állam „. .. a közigazgatási önkénnyel szemben pártatlan bírói védelemről nem gondoskodik, polgárainak ter-