Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Elévülés, elismerés, lemondás a törvényesség megtámadása iránti perben

ELÉVÜLÉS, ELISMERÉS, LEMONDÁS 143 gyermek atyja. Ily esetre tehát alkalmazni kell a 737. sz. elvi határozatban megnyilvánult és íennt ismertetett jogszabályt.1) Nem elég tehát ez esetben azt bizonyítani, hogy a férj a gyermek anyjával a gyermek fogamzási idejében nem közösülhetett és nem is közösült, hanem előbb az elismerés jogügyletét kell megtámadni és hatálytalanítani. A 737. sz. elvi határozat szerinti közokirati formán kivül sem a fennálló gyakorlatunk, sem a Mt. nem köti formához az elismerést. Kinyilatkoztatása történhetik tehát kifejezetten, szóval, írásban, de történhetik hallgatólagosan, így a férj utaló magatartása által is. Ez a jogszabály nyilvánul meg a Kúria gyakorlatában is, amely szerint a férj abból a magatartásából, hogy a pert a gyermek születése után hosszú idő letelte múlva indította meg, egymagába véve nem lehet azt következtetni, hogy a gyermeket magáénak ismerte el.2) Amiből a contrario következik, hogy ez a magatartás egyebek mellett annak megállapítására alkalmas is lehet. Az elismerés, mint bármely más jogügylet az ügylet érvényessége előfeltételeinek hiánya miatt megtámadható. így ha a férj kényszer, vagy megtévesztés következtében ismerte el a gyermeket magáénak, ha tévedésben volt az elismerés alapjául szolgáló tények tekintetében, vagy nyilatkozata tartalmában, azaz ha egyáltalán nem akart elismerni és nem tudta, hogy nyilatkozatával a gyermeket magáénak ismeri el, vagy ha az elismerés alkalmával cselekvőképtelen volt. Az elismerés sikeres megtámadása esetén az elismerés semmissé nyilvánittatik és úgy kell tekinteni, mintha meg sem történt volna.3) Az elismerés hatálya közötti különbségeknek gyakorlati következmények felelnek meg. Ha ugyanis az elismerésnek csak az a hatálya, hogy vélelmet állapít meg a tekintetben, hogy a gyermek a férjtől származik, de annak ellenkezője bizonyítható, (ilyen hatálya van az érvényben levő jogunk szerint az egyszerű elismerésnek) — a férj a gyermek törvényességét minden esetben korlátlanul megtámadhatja, ha bizonyítani képes, hogy a gyermek nem tőle származik. Ha ellenben az elismerés esetén annak hatálytalanítása előtt a gyermek törvényessége meg nem támadható, (mint a Mt. 190. §-a, vagy a 737. sz. elvi határozat esetében) ha a férj az elismerést a fennt felsorolt valamelyik ok alapján eredménnyel megtámadni nem képes, tűrni kénytelen, hogy a gyermek, mint az ő törvényes gyermeke szerepeljen, annak dacára, hogy esetleg módjában állana bizonyítani, hogy a gyermek nem tőle származott. Ezért int fokozott óvatosságra az elismerésnek a férj magatartásából való megállapítása. Az elismerés jogvesztést eredményez, ezért annak megállapítása fokozott figyelmet igényel. A kifejtettekből nyilvánvaló, hogy az elsőbírói ítélet indokolása, amely a keresetet elismerés miatt utasította el, tarthatatlan. Jelen esetben a férj az 1920. február 15-én született gyermek születéséről csak 1920. július 3-án szerzett tudomást, ekkor pedig már a gyermek anyakönyvezve volt. Már pedig azt közokirati elismerés ténye alá vonni, hogy a férj tudott arról, hogy az ő tudta nélkül (de egyébként a törvény rendelkezése szerint) a gyermeket az ő nevére anyakönyvezték és ez ellen nem tiltakozott, — képtelenség. Egyébként sem áll a megtámadási kereseten kivül a férjnek más mód rendelkezésére a „téves" anyakönyvi bejegyzés elleni tiltakozásra. Az elismerésnek a 737. számú elvi határozat szerint az a hatálya, hogy a férjjel szemben valónak kell tartani, hogy az anyával a gyermek fogantatásának idején nemüeg érintkezett, azaz az elismerés jogcselekményével a férj ezt a tényt ismeri be. Kérdés, hogy jelen esetben és minden olyan esetben, amikor a megállapított tényállásból két1) K. III. 5136/1935. 2) K. III. 176/1917. MD. XI. 156. 3) Staudingers Kommentár zum Bürgerlichen Gesetzbuch. IV. 883.