Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A bírói gyakorlat tényállásáról. Hozzászólás egy készülő jogegységi határozathoz

116 DR. KA RT A L IGNÁC „A bírói gyakorlat (budapesti kir. Ítélőtábla, P. XIV. 9473,934.) ál pontja szerint ugyanis a rendes keretek közt mozgó és a foglalást megelőzően kiadott fizetési előleg tekintetében a munkaadót a foglaltatokat megelőző kielégítési jog illeti meg." (Budapesti kir. törvényszék mint felebbezési bíróság, 43. Pf. 4714/936. Kivülesik jelen cikken a szóbanforgó u. n. jogi kérdés taglalása. Csak arról a tényről akarok szólni, hogy a felebbezési bíróság a saját jogi álláspontját kizárólag a bírói gyakorlatra való utalással okolja meg. Az ilyen megokolás azt jelenti, hogy a bíróság a szóbanforgó kérdésben nem óhajt magának önálló nézetet alkotni, hanem, — igen tiszteleíreméltóan, mert törvényesen — magáévá teszi a bírói gyakorlatban kifejezésre jutó nézetet. Annak azonban, hogy a bíróság ezt tehesse, fogalmilag tér; álladéki előfeltétele, hogy a hivatkozott bírói gyakorlat létezzék. Az ismét, vájjon valamilyen birói gyakorlat létezik-e vagy nem, tiszta ténykérdés.1 Az az állítás, hogy valamely jogi kérdésben valamilyen irányú bírói gyakorlat van: implicite magában foglalja azt az állítást, hogy a bíróságok az illető kérdésben hosszú idő óta számos esetben következetesen arra a bizonyos álláspontra helyezkedtek. Nyilván ezek a megfontolások késztették a fellebbezési bíróságot arra, hogy egy zárjel közti közbeszúrás alakjában (lásd fent: „budapesti kir. ítélőtábla P. XIV. 9473/934.) megokolja azt az ítéleti ténymegállapítását, hogy az a bírói gyakorlat csakugyan van. Csak úgy, mintha valamely ítélet indokolásában például az állana: „Törvényi jogszabály (1875:37. tc. 486. §.) hogy a biztosítási szerződésből eredő igények egy év alatt évülnek el." Ámde: amilyen végtelenül egyszerű és könnyű tényként megállapítani valamely törvényi intézkedés meglétét, ép oly szövevényes és nehéz megállapítani valamely bírói gyakorlat meglétét. Az előbbihez nem kell egyéb, mint rámutatni a hivatalos törvénykiadvány megfelelő helyére. Hogy ellenben az utóbbihoz mi kell, annak még autentikus megmondhatója sincsen. A nemhivatalos ítéletgyüjíemények a bíró számára nem jöhetnek hivatalosan tekintetbe, — a hivatalos gyűjtemények pedig csak a legfelsőbb bíróságnak ítéleteit közlik, és ezeket is — az össztermeléshez viszonyítottan — igen csekély számban.A gyakorlat ember számára mindezek mellett tudvalévő dolog, hogy ugyanabban a jogi kérdésben ugyanegy — például 1—2 évtizedes -- időszakban többféle bírói gyakorlat virul. Mindezen nehézségek miatt ahhoz, hogy valamely ítélet egy bizonyos bírói gyakorlat létezésére hivatkozhassék, az az igazán szegényes tényálladéki minimum kívántathatnék meg: Az állított bírói gyakorlat léte korábbi birói ítéletek nagyobb számával mutattassék ki. Egy, egyetlen egy korábbi ítélet csak 1 L. a különféle jogszabályok létezésének bizonyítására vonatkozólag a Pp. 268. §-át. 2 L. dr. Schuster Rudolf idevonatkozó értekezését a „Jogállam" (1935. évf. 365. old)