Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A kriminálpsychologia jelentősége a büntető igazságszolgáltatásban

94 DR. MENDELÉNYI LÁSZLÓ Übeltáter der verdienten Strafe entziehen, trágt im Gegentheil das Antiitz der Srenge und des höchstens Ernstes. Dass sie für verminderte Schuld nur verminderte Sírafe zulassen will, entspricht der Gerechtigkeit. Zugleich aber macht sie dem Verbrecher die Veraníwortlichkeit gegenüber der Gesammtheit am Leibe íühlbar, indem sie ihn einer in den Wirkungen immerhin sírafahnlichen Nachbehandlung, Verwahrung, aufsich Freiheitsbesch ránkung, uníerwirft." De a legmeggyőzőbb cáfolata a íenti aggályoknak az 1924. évi elmeorvosi értekezlet fent idézett állásfoglalása, mely a közveszélyes csökkent beszámíthaíóságú tetteseknek gyógyletaríóztató intézetbe helyezésének minimális időtartamát a cselekményre a törvényben kiszabott büntetés maximában (tehát pl. szándékos emberölésnél 15 évben) állapítja meg, amely tartam bizonytalan időre meg is hosszabbítható. Azt hiszem az eddigiek is elegendők annak megvilágítására, hogy a törvényhozásnak sürgős feladata a csökkent beszámítása bűnözőkre vonatkozó reformnak sürgős megvalósítása, hiszen ma már évtizedek mulasztását kell pótolni s nem lehet fenntartani azt a helyzetet, hogy a bíróságok — megfelelő törvényhozási intézkedés hiányában, — kénytelenek legyenek börtönre, fegyházra ítélni olyan a beszámíthaíóság határán lévő psychopatás bűnözőket, akik ezen büntetési nemnek végrehajtása folytán a társadalomra még veszélyesebb állapotban kerülnek ki az életbe. Ez ma már nemcsak a tudomány követelménye és az emberiesség parancsa, hanem az állam és társadalom hathatósabb védelmének az érdeke. IV. Amíg azonban a törvényhozásnak ez a nehézkes apparátusa megindul, nézzük mi a teendő más irányban. A legfontosabb a blróképzés, nevezetesen a büntetöbíró speciális kiképzése. A mai átlagos büntetőbíró tudja az anyagi és alaki büntető jogszabályokat, több évi bíráskodás után bizonyos rutinra és tapasztalatra is tesz szert, — de arra, hogy a büntető jog segédtanulmányaival, különösen pedig a bűnügyi lélektan alapvető kérdéseivel és módszereivel foglalkozzék, még ha kedve volna, ideje nincs amiatt a megszakításnélküli idegölő robot munka miatt, amely úgyszólván minden idejét igénybe veszi. Az autodidaxis itt különben sem volna elég, sőt bizonyos szempontból veszélyes is lehet. Már Krafft Ebing óva inti a bírót attól, hogy egészséges, józan eszében és ítélőképességében bízva magát illetékesnek gondolja psychopatikai kérdésekben, mert az agypsychologia subtilis kérdéseiben bizony ő csak laikus s ha ennek dacára véleményt nyilvánítana azokban, könnyen juthatna oly humoros helyzetbe, aminőt Ferri említ az ő büntető sociológiájában. Amidőn ugyanis egy főtárgyaláson az orvosszakértő megindokolva a vádlott csökkent beszámíthatóságáról adott véleményét a