Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A kriminálpsychologia jelentősége a büntető igazságszolgáltatásban

A KRIMINÁL-PSYCHOLOGIA JELENTŐSÉGE 89 Ezért modtam azt, hogy a büntető jognak nem lépést kel! tartania a kriminál-psychologiávaí, hanem ennek kétségtelenül helytálló tételeit kell alkalmaznia — kellő távolságból nyomában keli járnia. De ennek a távolságnak túlnagynak sem szabad lennie, mert különben a büntetőjog — törvényhozás és bíráskodás egyaránt — elmarad, korszerűtlen, célszerűtlen, sőt igazságtalan lesz. Valijuk be őszintén, hogy bizony ez a lemaradás — tekintettel a lélektani tudomány terén észlelhető nagy íejlődésre — nálunk máris bekövetkezett. III. Ami elsősorban a büntető törvényhozást illeti, elég arra rámutatnunk, hogy Btk.-ünk 60 év előtt készült, s hogy ebben a törvényben csak a beszámíthatóságot kizáró okokat s az erős felindulás folytán enyhébb büntetési tételeket megállapító rendelkezések és az ölésnél a praemeditáció azok, amelyeknek lélektani vonatkozásai vannak. Helyesen mutat rá Vargha Ferenc, a kutatásai során élte alkonyán psyichologussá fejlődött legkiválóbb élő kriminalistánk „A büntetés kiszabásának irányeszméi" című tanulmányában, hogy a törvény nemcsak a jogi ériékek megbecsülésénél, hanem a lélektani és erkölcsi elemek felhasználásánál is rendszertelen, sőt logikátlan. Mert a praemediíációnak csak az ölésnél tulajdonít, még pedig íúlnagy jogi jelentőséget s a gyilkossággá minősítésnél mellőzi a motívumokat s a tettes jellemét. Az erős felindulás viszont csak az ölésnél és halált okozó testi sértésnél szerepel s csak mint harag, — egyebütt pedig nem, holott az ujabb lélektani kutatásokból tudjuk, hogy az érzelmek nemcsak a szándék keletkezését befolyásolják, hanem döntőszerepet visznek öníudati életünkben, az associatio és motiváció folyamatánál. Mindezekről a Btk. hallgat s figyelembevételüket hallgatólag a bíróra bízza, kinek kezét viszont a büntetés kiszabásánál föl és lefelé egyaránt megköti. A 76. §-ban viszont csak az öntudatlan állapotról és elmezavarról, ezen a bűnügyekben csak ritkán megállapított esetekről rendelkezik, ennek kapcsán zavart okozólag felvette az akarat szabad elhatározási képesség fogalmát, amelyet összetévesztettek a szabad akarat proklamálásával, holott ma már tudjuk, hogy az akarat szabad, vagy nemszabad voltának büntetőjogi szempontból nincs nagy jelentősége, hisz még a deterministák sem vonják kétségbe az állam büntetőjogát.. Mert ma már tudjuk, hogy itt a legfontosabb szerepet játsszák a causalitás és a motívumok s hogy az akoratállapoí csak egyike a cselekmény motívumainak, melyek között van még az affectusoknak, a jellemsajátságoknak és a psychopatikus rendellenességeknek egész légiója, tudjuk, hogy a psychologiai kutatások eredménye az akaratproblémának gyökeres revisiójára