Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A szülők és gyermekek közti jogviszony kialakulása és tartalma

60 A SZÜLŐK ÉS GYERMEKEK KÖZTI JOGVISZONY KIALAKULÁSA ÉS TARTALMA. írta: dr. CSORNA KÁLMÁN, a székesfőváros árvaszékének elnöke. I. A családi élet kezdeti formájánál, az u. n. patriarchális nagy családban a szülők és gyermekek közti jogviszony az atyai hatalom korlátlansága és kizárólagossága formájában jutott kifejezésre. A héber, görög, hindu, római és egyéb ősi törvények szerint az atya vallásfő, aki gyermekét elismerhette, vagy kitaszíthatta, megházasithatta, önjoguvá nyilváníthatta, gyermeke részére gyámot nevezhetett stb., továbbá a családi vagyon tulajdonosa, amely alapon gyermekét mint jószágát eladhatta, végül a törvény előtt gyermekei képviselője és felettük a bírói hatalom gyakorlója, melynél fogva a gyermeket kellő ok fenforgása esetén megölni is jogosult volt (Jus vitae ac necis). A család fejlődésének következő korszakában a patriarchális kis családban, amely már csak a szülőket, a nem házas önjogu és a kiskorú gyermekeket foglalta össze, a családfő elvesztette uralmát a vallás terén az egyházzal és a joggyakorlás terén az állammal szemben és csak nagy gazdasági és társadalmi függetlensége maradt meg. A családfő kizárólagos és korlátlan hatalma e korszakban egyre jobban korlátozást szenvedett. Főleg a fiatal germán népek jogában tört utat magának az a felfogás, hogy az atyai hatalom lényege az atya és gyermek közt fennálló oltalmazó viszony, amely egyben kötelesség is és amelynek tartalma az, hogy az atya gyermekét nevelje, vallását kijelölje, halála esetére hü gyámot nevezzen részére, őt megvédje és a törvény előtt képviselje. Különbözik az új jogviszony annyiban is a régitől, hogy az ujabbi jogok szerint az csak a védő- és nevelőkötelezettség tartamára, a gyermek gazdasági önállóságának elértéig tart. A germán jogvidéken az állam legfelsőbb gyámhatósági felügyeletének kialakulása folytán az atya és gyermek közti jogviszony egyre jobban a gyámság mintájára nyert rendezést. Ennek a korszaknak a végefelé az 1804. évi Code Napóleon és az 1809. évi badeni Landrecht jelzik végül azt a változást, amely szerint a nevelési és a gyermek személye feletti jog a szülői hatalomnak a része. A harmadik változás a család fejlődésében kb. 100 év óta következett be. A gazdasági és társadalmi élet átalakulása, a megváltozott forgalmi és üzemi formák és a városi életmód a családi kötelék meglazulását vonták maguk után. A modern család fogyasztó és birtokló kisháztartássá zsugorodott össze, amelyben a szülők nevelő és példaadó befolyása meggyengül azáltal, hogy az apa, de sokszor az anya, sőt a gyermekek is házonkivül végzik tevékenységüket.