Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Az egyességokmány 19.cikkének magyarázata

AZ EGYESSÉGOKMÁNY 19- CIKKÉNEK MAGYARÁZATA. 81 A legtöbben beérik annyival, hogy elismerik a különbséget, amely a nemzetközi állapotot az alkalmazhatatlanná vált szerződéstől elválasztja, de hogy mi volna ez a nemzetközi állapot, arról nem szólnak. A 19. c. nemzetközi állapot(ok)ról szól, amely(ek)nek fennmaradása a világbékét veszélyeztethetné. Elsősorban tehát a nemzetközi állapot fogalmával kell tisztában lennünk. Végeredményben minden két vagy több állam között fennálló viszony nemzetközi állapotnak tekinthető. Ami azonban ezek közül a világbékét veszélyeztethetné, (háborúval való fenyegetés, háború, annexió), arra nem a 19., hanem a 11. c. alkalmazandó. Bár a hasonlatossá^ igen nagy, mégsem kell azt hinnünk, hogy a 19. c. a 11. c-nek megismétlése volna. Ennek oka abban a különbségben keresendő, amely a két cikkben szereplő fogalmakat egymástól elválasztja. A háborúval való fenyegetés, vagy maga a háború végeredményben mégis csak átmeneti jelenség az államközi viszonyokban. Ezzel szemben a 19. c-ben szereplő nemzetközi állapot bizonyos állandóságot kell, hogy képviseljen, ami a „fennmaradása" kitételből nyilvánvalóan következik. Nemzetközi állapoton tehát olyan meghatározott rend értendő, melyet valamely tényleges politikai helyzet, vagy valamely nemzetközi szerződés hoz létre a nemzetközi béke és biztonság érdekében. Ilyen nemzetközi állapot volt a múltban az európai egyensúly. Ennek a rendszernek a célja az volt, hogy az erők helyes kombinációjával biztosítsa a nemzetközi békét. Jelenleg ilyen nemzetközi állapotnak tekinthető a területi status quo. Az előző pontban már említettük, hogy a békeszerződések azon szakaszai, amelyek egyszeri teljesítéssel végrehajthatók, vagyis a területi rendelkezések nem válhatnak alkalmazhatatlanná és így a 19. c. I. része alapján felülvizsgálás alá sem vonhatók. Ezt a hiányt van hivatva pótolni az a további rendelkezés, hogy a Közgyűlés akkor is felhívhatja revízióra a Szövetség tagjait, ha valamely nemzetközi állapot fennmaradása a világbékét veszélyeztetné. A békeszerződések területi rendelkezéseinek felülvizsgálása ellen általában az Egyességokmány 10. c-ét állítják oda. Eszerint: „A Szövetség tagjai kötelezik magukat arra, hogy a Szövetség valamennyi tagjának területi épségét és jelenlegi politikai függetlenségét tiszteletben tartják és minden külső támadással szemben megóvják .. ." Ez a cikk azonban nem a status quo biztosítása. Mert a 10. c csak akkor szolgálja a békét, ha a területi rendezés helyes és igazságos, különben ..a területi épség és a politikai függetlenség" hatalmi alapon történő együttes biztosítása népek elnyomását és a világbéke állandó veszélyeztetését fogja jelenteni. 5. Ezután azt is eldönthetjük, hogy a Közgyűlés felhívásának csak akkor van-e helye, ha valamely nemzetközi szerződés alkalmazhatatlanná vált s egyúttal valamely nemzetközi állapot a világbékét veszélyezteti, vagy a" feltételek közül bármelyik önmagában is elegendő ? Bouffall így magyarázza a 19. c-et: „Ezt a cikket úgy kell értelmezni, hogy a felhívás tárgya nemzetközi szerződések revíziója, de csak azoké, amelyek nem felelnek meg a megváltozott viszonyoknak (és), amelyek világbékére veszélyes nemzetközi állapotot teremtenek. (L'article 19 du Pacte de la Société des Nations et le traité entre la Pologne . . . R.D.I. III. sorozat 9. k. 901. o.) Bouffall tévedése nyilvánvaló, mert magyarázata nem egyeztethető össze az Egyezségokmány szellemével. Túlságosan szűkre szabja a 19. c. alkalmazási területét és arra az eredményre vezetne, hogy csak azok a szerződések volnának újra megvizsgálhatók, amelyek azonfelül, hogy alkalmazhatatlanná váltak, egyúttal a világbékét is veszélyeztetik, vagy megfordítva csak az a világbékére veszélyes nemzetközi állapot vonható újabb vizsgálat alá, amely valamely alkalmazhatatlanná vált nemzetközi szerződés folyamánya. Az ilyen magyarázat azon felül, hogy Jogáliam XXXV. évf. 2. füzet. G