Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A latin nyelv örvendetes térfoglalása, - két egybehangzó itélet fogalmának tisztázása, - ál-helybenhagyó és ál-másodfukú ítélet

A LATIN NYELV ÖRVENDETES TÉRFOGLALÁSA. 67 A kir. Kúria szóbanforgó ítélete egy érdekesnek egyáltalán nem mondható perben keletkezett. A visszautasítás ténye sem érdekes. Az ítélet kizárólag a latinnyelvü idézettel vonja magára a figyelmet. Keveset mondok, ha figyelmet mondok: gondolkodásra késztet és működésbe hozza a jogi fantáziát. íme: Miért szólal meg a kir. Kúria latin nyelven ? És miért mond latin nyelven olyat, ami nem egyéb, mint egészen egyszerű törvényalkalmazás ? Hiszen idegen nyelvű idézetet akkor szokott az ember mondani, a mikor nyomatékosan, emfátikusan akar szólni. Már pedig valamely jogorvoslatnak törvényes okokból történő visszautasítása a bírói tevékenységnek mondhatni mechanikus, blankettáris része. Az idegen nyelvű idézés ténye bizonyos szellemi rage-t jelent, szellemi rage.és blankettamunka pedig igazán nem egy anyaméhből születtek. Mi lehet mégis oka annak, hogy a kir. Kúria latin nyelven szólal meg? Keresve e feltűnő, — és pedig, miként fentebb mondottam: igen kellemesen feltűnő, — jelenség okát, a következő sejtésekhez és feltevésekhez értem : A kir. Kúria azt a perrendi intézkedést, hogy végrehajtás megszüntetési perben két egybehangzó ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs, az indokolásnak fentebb idézett helyén kétszer is úgy nevezi, hogy az elv. Ez a szóhasználat azonban nem mondható sikerültnek. Hogy a perek természetéhez és ügyértékéhez képest van-e helye, és ha van, hányfokú fellebbvitelnek van helye, ez nem elvi, hanem egyszerűen per-policiális kérdés. Nem elvi, hanem egyszerűen célszerűségi megfontolások eredménye minden idevonatkozó perrendi intézkedés. Semmiféle elvbe nem ütköznék ezeknek az intézkedéseknek bármily irányú megváltoztatása, vagyis a meglévő per-policiális parancs helyébe más parancs kiadása. A kifejtettek dacára az „elv" szó használatának mégis van bizonyos indokoltsága, — de ez az indokoltság nem jogi hanem lélektani indokoltság. Erre az eredményre úgy jutunk el, ha megelemezzük a „két egybehangzó ítélet" fogalmát. Megkíséreljük ezt az elemzést, amint alább következik. * * * Az elemzést az alábbi megtörtént eseten kezdjük. A II. bíróság helybenhagyta az elsőbíróság Ítéletét, még pedig úgy, hogy az ítélet rendelkező és indokoló része egymásba olvadt e mondatban: „A II. bíróság az I. bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja". A pervesztes müveit ügyfél (elutasított felperes) tanácskozik ügyvédjével a felől, vájjon éljen-e további jogorvoslattal. („Elvi", helyesen per-policiális akadály nincs). A tanácskozást e szavakkal vezeti be: „Az elsőbíróság elutasító ítéletének oldalakra terjedő indokolásában sok volt az olyan érv, amely gondolkozóba ejtett engem, és kételyeket támasztott bennem ügyem igazsága iránt. Aztán olvastam az ügyvéd úr fellebbezését, a melyben vitatkozik az elsőbírói ítélet indokolá5*