Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Az ÖSSZEHASONLÍTÓ JOGTUDOMÁNYRÓL

AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ JOGTUDOMÁNYRÓL 51 vélemény az Instituí de Droit International, a L'Union Juridique Internationale és más hasonló egyesületek munkássága folytán időközben nagyon meggyengült s ma már mindinkább általánossá válik az a meggyőződés, hogy a „comitas gentium" magas eszméje egyenlő elbánást és védelmet követel minden nép számára azok érdekében, akik kénytelenek országuk határát átlépni. Evvel az eszmével nem egyeztethető össze az, amit de Bar mondott az Institut de Droit International 1900. évi értekezletén: „Ha külföldre mész, ezt csak saját veszélyedre teheted". Sajnos, részben ma is igaza van ennek a pessimistikus kijelentésnek. Mindezek az átmeneti nehézségek azonban és ez a zűrzavaros helyzet, amely ma a világ nemzetei között fennáll, nem tartóztathatja fel, sőt tarthatatlanságánál fogva inkább siettetni fogja azt az időt, amikor (mint azt a Rómában 1891-ben és Budapesten 1896-ban kötött békekongressusok is kimondották) az államok egymáshoz való viszonyát a jognak és erkölcsnek ugyanezen általános elvei fogják uralni, mint az egyének egymásközti viszonyát s hogy abból folyólag az egyes államok között békésen elintézhető ellentétek csak bírói úton fognak elintéztetni. Ma jobban, mint valaha van szükség a nemzetközi összemüködésre, mert ez jótevő solidaritást teremt a nemzetek között. A 3-ik Conférence Internationale d' Unification — különösen azáltal, hogy a Nemzetek Szövetségével karöltve működik, — máris értékes eredményeket ért el ebben az irányban. Elég e tekintetben rámutatnunk a pénzhamisítás, a kerítés és leánykereskedelem, a rabszolgakereskedes stb. ellen irányuló nemzetközi egyezményekre amelyek létrejötte egyúttal mutatja ezen együttműködés módját is. A nemzetek szövetsége csak általános kívánalmakat nyilvánít, általános és csupán diplomáciai stílusban formulázott határozmányokat hoz, amelyeket aztán a konferenciák törvényhozói nyelvén szövegeznek meg és természetesen elvárják, hogy azoknak az egyezményeket szignáló államok a maguk országában a nemzeti jogalkotás megfelelő formájában érvényt is szerezzenek. Az út ebben az irányban nehéz s bejárása még hosszú időt fog igénybevenni, de nehézségek és idő másodrendű dolgok ; a lényeg előrehaladni, folyton haladni egy jobb jövő irányában. A siker nem is fog elmaradni. Lehet, hogy ebben a reményben nagy optimizmus van. De gondoljunk arra, hogy ha nem volna bizalmunk a jövőben, sohasem alkotnánk semmit, mert ne feledjük el Guizotnak szavait, melyek Montalamberthez intézett egyik levelében foglaltatnak : „Igaza van Önnek Montalambert, hogy optimista, mert a pesszimisták szemlélődök, — egyedül az optimisták az alkotók". 4*