Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

48 SZEMLE. viszont hasonlóképen igazolja felperesre nézve is ugyanezt vagy más bontóokot. Ily esetben bíróságaink a különélés stádiumában tartják fenn a házasságot. Pedig ily esetben a helyes döntés csakis az lehel, hogy a bíróság az ilyen házasságot mindkét fél hibájából bontsa fel. A bírói gyakorlat ezen, az életet ki nem elégítő eredményhez jutott azért is, mert az a nézet vált uralkodóvá, hogy a közérdek kívánja a házassági köteléknek fenntartását, holott a közérdek csak azt kívánja meg, hogy minél több és jobb házasság jöjjön létre. Remélhető, hogy birói gyakorlatunk meg fogja találni azt a határt, ameddig a kölcsönös vétkesség fennállásának következményeként a bontáskérő keresetét elutasítja és amelyen túl a keresetnek helyt adva a házasságot felbontják. Ht-ünk kizárólag esakis a másik házastárs szándékos és vétkes cseleményei alapján enged bontást. Ezen elv elismertetése annak idején nagy vívmány volt. De ez az elv csak fél igazság volt. Az élet igazsága az, hogy sok esetben a házastársak hibáján kivül következik be viszonyuk teljes feldúltsága, más esetben pedig igen csekély lehet a kezdőok, amely a házastársak egyikétr vagy másikat vagy mindkettőiét terheli és ezek a magatartások, a dolog természeténél fogva egymáshoz kapcsolódva fokozatossan ássák alá sokszor a legteljesebb harmóniát, vagyis tehát beállhat a feldúltság anélkül, hogy akár egyiket, akár másikat, akár mindkettőt vétkesnek lehetne tekinteni. Emellett az idők folyamán már teljességgel megállapíthatatlan, még kevésbbé bizonyítható, hogy melyik házastársat miféle vétkesség terhel, a házassági életközösség meglazulása körül. Ezen gondolatmenet eredményeként vette fel az 1907-ből való svájci polgári törvénykönyv 142 §-ában a következő rendelkezést: „Ha a házastársak közötti viszony annyira feldúlná válik, hogy a házassági életközösség folytatását tőlük megkívánni nem lehet, bármelyik házastárs kérheti a házasság felbontását. Ha azonban a feldúltság túlnyomóan az egyik házastárs hibájára vezethető vissza, csakis a másik házastárs kérheti a házasság felbontását." Ugyanily értelmű törvényt hozott Norvégia 1918-ban, Csehszlovágia 1919-ben, Svédország 1990-ban, Dánia 1922-ben. Ehhezképest. javasolta előadó, hogy az abszolút bontóokok fenntartása mellett a Ht. 80. §-a helyébe hasonló értelmű rendelkezés vétessék fel, mert ez magában foglalná nemcsak a relatív boníóokokat, de ezenkívül a feldúltságot (u. n. objektíve Zerrülung) is mint bontóokot. Ez a vegyes rendszer tulajdonképen nem más, mint a Ht. rendszerének továbbgondolása és az élet exigenciái szerint való továbbfejlesztése. Az előadáshoz dr. Nizsalovszky Endre egyetemi tanár, dr. Reitzer Béla, dr. Wagner György és ifj. dr. Szigeti László és az elnöklő dr. Beck Salamon ügyvédek szóltak hozzá. • A Magyar Jogászegylet Civiljogi Szemináriumában dr. Schneller György ügyvéd, január 15-én „Az angol méltányossági jog rendszere" címén tartott előadást. Az előadó párhuzamot vont a rómaijogi szigorú jog és annak casuisztika felé való fejlődése és az angol király kancellárjának méltányossági jogi jurisdictiója között. Azután az angol kancellári bíráskodás történeti előzményeit világította meg rámutatva a méltányossági bíráskodás legrégibb jogterületére, amely a középkorban, a hűbéri rendszer végrendelkezési korlátainak korrigálására használt trust intézményével kapcsolatos primitív jogi formákon keresztül fejlődött a trust többi, — igen sok jogi és közgazdasági szerepet betöltő, — formáiig, egészen a mai trustig. A trusttel kapcsolatos méltányossági bíráskodás a trusttel összefüggő igen sok jogi helyzetre terjed ki: a hagyatéki liquidációra, a kiskorú vagyonának kezelésére, a házassági vagyonjog egy részére, az alapítványokra stb. A kancellári bíróság további hatásköre egyes dolögi jogokkal kapcsolatos, amely hatáskör a szigorú jog által elismert tulajdoni, zálogjogi stb. helyzeteknek a szigorú jog által el nem ismert gyengébb fokozaíi dologi jogokkal való összeütközései kérdésében bír szereppel pl. a csupán kötelmi igényen alapuló ingatlantulajdon összeütközése a dologi ügylettel is megerősített tulajdonjoggal.