Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

32 DR. PUKY ENDRE iáról van szó s ha azt ki nem kérik előzetesen. Már pedig, ha valakit a polgári bíróság gondnokság alá helyez, a választói törvény 7. §-ában foglaltak folytán ezzel kizáródik a választói jogból, minek további jogkövetkezménye az, hogy elveszti parlamenti tagsági jogát is. De vegyük a csődeljárást. Ilyen eljárást indítanak valaki ellen, aki történetesen tagja a törvényhozásnak. A csődeljárást szépen le fogják folytatni a mentelmi jog felfüggesztésének kérése és a mentelmi jog megsértése nélkül s ha kell, ki fogják mondani a csődöt. Ennek is az a jogkövetkezménye, hogy az illető elveszti parlamenti tagságát. Ezekben a példákban rámutattam a közigazgatási bírósági és polgári bírósági hatáskörök ama nagy csoportjára, melyek gyakorlása nem érinti a mentelmi jogot és mégis a parlamenti tagság elvesztésével járhat. Ezek a példák megvilágítják annak igazságát, hogy a konkrét esetben sem lehet a mentelmi jog megsértéséről beszélni. De vizsgáljuk a kérdést a megtámadott választások feletti bíráskodás dolgában követendő eljárás szempontjából. A választójogi törvény körülírja, mi a választás megtámadásának módja/ Imperativ rendelkezést tesz a törvény, amikor kimondja, hogy a bíróság ítéletében öt évnél nem hosszabb időre felfüggeszti annak a személynek választói jogát és választhatóságát, akinek cselekvése a választás vagy valamely szavazat érvénytelenítését okozta. Tehát a megtámadott válaszfás tárgyában hozott ítéletben magában kell ezt a felfüggesztést kimondani éspedig ki kell mondani ezt, mert imperativ rendelkezés. A bírói mérlegelésnek csak az a kérdés lehet tárgya, hogy a választói és választhatósági jog öt éven belül mennyi időre függesztetik fel. Hogy ez a rendelkezés ne a választás tárgyában hozott ítéletben, hanem külön határozatban történjék, erre nincsen törvényes lehetőség. Mit jelent ez már mostan? Azt, hogy eljárási szempontból nem is jöhet szóba az, hogy e miatt á felfüggesztés miatt a bíróság ítéletének meghozatala előtt valamelyik háztól engedélyt kérjen. Mert mit eredményezne ez? Azt, hogy az illető ház megakaszthatná a megtámadott választás feletti bíráskodást is, ez pedig a politika érvényesülésének lehetőségét jelentené és megakadályozhatná a független bírói ítélkezést. A választói törvény, mint annak indokolása is kifejti, a választások feletti bíráskodás olyan megoldását választotta, „amely a választási ügyeknek bírói intézését minden fenntartás és korlátozás nélkül" valósítja meg. Nem is lehet ezt ma már másképp elképzelni egy jogállamban. Mert ha már elérkeztünk a jogfejlődésnek arra a fokára, hogy a választások tisztasága felett azok megtámadása esetén semleges és független bíróság ítélkezik, ennek az ítélkezésnek semmi más, a bíróságon kívüli fórum intézkedési jogát nem állíthatjuk útjába. Egy közjogi perben, melyben fokozottabb jelentőséggel bir, hogy a bíróság a hozzája utalt jogkörben szuverén módon, csak a törvényes jogszabályok, jogszokások és az ítélkező tanácsban levő bírák lelkiismerete szerint döntsön, nem lehet függőségben a bíróság valamely más tényezőnek előzetes hozzájárulásától. Nagy hatalom ez a bíróság kezében, ez kétségtelen, de mikor a választások feletti bíráskodást a törvény a bíróságra bízta, számolt ezzel — és éppen azért rendelkezett így — hogy a bíróság minden más szemponttól függetlenül csak a törvény és meggyőződése szerint fog dönteni fontos közjogi kérdésekben. Döntése előtt meg kell hajolnia a törvényhozás házának is, akkor is, ha ítélete a ház valmely tagjára nézve kedvezőtlen következményekkel jár. A bírósára nehezedő munkatehernek évről-évre történő gyarapodássát figyelve sokszor igyekszem számbavenni azokat a körülményeket, melyek ezt a már-már elviselhetetlenné váló munkaszaporulatot előidézik. Ugy érzem, hogy ennek az évnek kezdetén reá kell mutatnom ezeknek az okoknak egyik legjelentősebbjére és ezért hangot kell adnom azoknak az aggályaimnak, melyeket bennem újabbi jogszabály-alkotásunk módszere támaszt. Az 1918. évi összeomlás és az ezt követő zűrzavaros események közepette érthető volt, hogy hiányzott a jogszabály-alkotás körül a békés évek törvényszerkesztésének és törvényhozásának ama gondossága és lelkiismeretessége,