Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

26 DR. OSWALD ISTVÁN Ezzel a felelősséggel kapcsolatos a második szempont, t. i. a bírónak az a helyzete, hogy a bírónak a hivatását az esküje tartalmának megfelelően úgy kell gyakorolnia, hogy annál „a félelmet és gyűlöletet, kedvezést és kedvkeresést" teljesen félretehesse. A bíróban hivatása teljesítésénél még tudat alatt sem szabad olyan érzésnek lennie, hogy az ügy érdemével való foglalkozásában a felügyelet vagy a főfelügyelet kedvét keresse, vagy attól féljen. Az igazságügyminiszter úr a javaslat tárgyalásánál a Felsőházban kiemelte, hogy az a bíráskodás, amelynél befolyások érvényesülhetnek, még pedig mondjuk, érvényesülhetnek felülről a hatalom részéről vagy érvényesülhetnek alulról, népszerűségi szempontból, demagógiából, az a bíráskodás nem felel meg annak az ideális elgondolásnak, amelyet a bíráskodásról vallunk és amelyet a magyar bírák a gyakorlatban megvalósítottak. A bíráskodás bírói függetlenség nélkül nem ér semmit és az igazságügyminiszter úr hozzá tette, hogy a magyar bírák és ügyészek joggal kívánhatják, hogy őket különös tisztelet övezze. Az igazságügyminiszter úr a magyar bírói és ügyészi kar működéséről és pedig független működéséről ismételten elismerését fejezte ki a törvényhozásban is kiemelte, hogy a javaslat komoly feladat elé állította az igazságügyminisztert, mert kötelességszerűen össze kell egyeztetni, harmóniába kell hozni a felügyeleti jog kérdését és a bírói függetlenség kérdését. Össze kell egyeztetni az emberben rejlő könyörületességí érzést a közérdek diktálta sokszor erős szigorúsággal. De ezeknek a sokszor ellentéteseknek látszó szempontoknak harmóniába hozása inkább az elméletben nehéz, mint a gyakorlatban. A magyar politikai bölcsesség az életben is elérte azt, hogy ennek a két nagy és sokszor az elméletben mintegy egymás ellen haladó gondolatnak, a bírói függetlenség gondolatának és a miniszteri felelősséggel kapcsolatos legfőbb felügyeleti jog gondolatának összeegyeztetése a magyar életben eddig 1867. óta csodálatosan szépen sikerült. Ennek a két érdeknek összeegyeztetésén alapul a harmadik szempont: a jogkereső közönségnek az igazságszolgáltatásba vetett föltétlen bizalma, A jogkereső közönségnek minden kétséget kizáróan bíznia kell abban, hogy az ügyét a bíró — bárki is legyen az ellenfél, akár polgári, akár büntető ügyben — egyedül a tárgyilagosság alapján a fennálló törvények és törvényes rendelkezések értelmében dönti el és pedig egyedül a lelkiismerete szerint, más befolyás nem érvényesülhet. A felügyeletnek tehát teljesen úgy kell működnie és pedig szorosan abban a körben, amelyet az előbb idézett törvényszakasz meghatároz, hogy a bíró függetlenségébe vetett bizalom érintetlenül maradjon. A Felsőházban elmondott beszédemben ennek kapcsán kitértem arra az olykor hallott nyilatkozatra, hogy a független bíró ne érezze magát felelőtlennek, mert a függetlenség nem egyértelmű a felelőtlenséggel. Ebben a körben — a m. kir. Kúria teljes ülésében — nem kell bizonyítanom, hogy a bíró sohasem tekintette magát felelőtlennek. Nehéz hivatása teljesítésében nagyon is érzi a felelősséget; nem egyszer az aggályosságig megy, amikor valamely problémát meg kell oldania és az igazságot kell kutatnia. A bíró mindig érzi a felelősségét és pedig elsősorban a lelkiismereti felelősségét. Sokszor nagy lelki harcot kell vívnia és nem egy éjszakájának nyugalmát zavarja meg, hogy az ügyet legjobb tudása és lelkiismerete szerint intézhesse el. A törvényes felelősségnél nem kisebb jelentőségű ez a lelkiismereti fele. losség, amelynek hatását megérezzük a bírói és ügyészí kar működésében és ép ez az, amiről az igazságügyminiszter úr azt mondotta, hogy a bírói és ügyészi karba való belépés olyan mintha templomba lépne be valaki. Az igazságügyminiszter úr a jogszolgáltatásba vetett bizalom megerősítése céljából kiemelte, hogy a javaslat előterjesztésének nem az volt az indító oka, mintha a fegyelmi vétségek szaporodtak volna, hanem, hogy a 60 évet meghaladó korú fegyelmi törvény az időközben szerzett tapasztalatoknak megfelelően alakíttassák. Töreky Géza másodelnöktársam volt a Felsőházban ennek a javaslatnak előadója és előadásában részletesen megfontolás és bírálat tárgyává tette annak egyes rendelkezéseit. A bizottság jelentését is másodelnöktársam szer-