Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Újabb kisérletezés a polgári jogszolgáltatás reformja körül. Az igazságügyminisztérium előadói tervezete

322 DR. KARTAL IGNÁC 9. Rossz nyelvek ráfogják egy kezdő védőügyvédre, hogy egy gondatlansági bűncselekménnyel vádolt védence érdekében tartott védőbeszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: „Végül pedig tekintetes Bíróság, méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy védencem gondatlansága nem volt szándékos". A 109. §. a fegyelmi vétség két tényálladékcsoportja közül az elsőt úgy határozza meg, hogy fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd: „í., ha hivatásából folyó kötelességét gondatlanságból súlyosan vagy szándékosan megszegi". Nyilvánvaló, hogy a Javaslat mást mond, mint amit mondani akar. Az indokolás szépen megmondja, hogy mit akar mondani. Azt, hogy a szándékos kötelességszegés akár súlyos, akár nem súlyos, mindenesetre fegyelmi vétség, — a gondatlanságból elkövetett kötelességszegés azonban csak akkor fegyelmi vétség, ha súlyos. Ugy azonban, ahogy ez a gondolat a fenti szövegben testet ölt, egyenesen a sajtóhiba benyomását teszi, mert a syntaxis örökérvényű törvényei szerint azt jelenti az idézett mondat, hogy az e pont alá eső fegyelmi vétség tényálladéka akkor van megvalósítva, ha a tettes gondatlanságból súlyos vagy szándékos kötelességszegést követ el. Sajnos, el kell vetni a nyomdahiba föltevését, mert ugyanez a mondatszerkezet szórul-szóra megismétlődik a Javaslat 123. §-ában. Ez tehát már nem lapsus, hanem hiba. 10. Hibáról lévén szó, feltolul a 113. §. utolsó bekezdése. Ez azt az elvileg helyes gondolatot tartalmazza, hogy ha a pénzbírsággal, mint fegyelmi büntetéssel sújtott ügyvédtől a pénzbírságot nem lehet behajtani, akkor a fegyelmi bíróság a pénzbírság kiszabására vonatkozó rendelkezést újabb Ítélettel hatályon kívül helyezi és az ügyvédet felfüggesztéssel, vagy elmozdítással bünteti. Ezt a — mondom, — elvileg helyes gondolatot elrontja a szövegbe elhelyezett az a rendelkezés, hogy a pénzbírság behajthatatlanságának ez a következménye a behajthatatlanság okára való tekintet nélkül következik be, vagyis — a paragrafus szóhasználata szerint — ez a súlyos következmény beáll akkor, „ha a pénzbírságot bármely okból nem lehet behajtani". Ez nem igazság! A behajtás a 113. §. szerint bírói úton a kamara megkeresésére történik. A kamara tehát a végrehajtató. Megeshetik mármost, hogy a kamara hibázza el a behajtást, késedelmesen jár el pl. a végrehajtást szenvedő ügyvéd valamely letiltott jó követelésének behajtása körül és a behajtás emiatt válik lehetetlenné. Nem igazságos, de különösen nem méltányos, hogy ily helyzetben a végrehajtást szenvedő ügyvéd adja meg a kamara késedelmének árát, mégpedig igen nagyon súlyos árát. * Sok mindenfélére kell összpontosulnia a törvényszerkesztő figyelmének. Könnyű a bírálat, nehéz az alkotás!