Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Újabb kisérletezés a polgári jogszolgáltatás reformja körül. Az igazságügyminisztérium előadói tervezete

I KÍSÉRLETEZÉS A POLGÁRI JOGSZOLGÁLTATÁS KÖRÜL. 313 igazságot és kiszolgáltassa azt. Épen ez a felek fölé emelő magasabb alkotmányos bírói szerepkör. Attól tartunk ezzel szemben, hogyha a bírói kötelesség odáig kényszeríttetik, hogy elenőrizze az előtte küzdő peres feleknek és jogképviselőiknek küzdelmében azt, hogy nincs-e olyan gesz­tusuk is, amely egyéni megítélése szerint szükségtelen, vagy épen a tör­vénnyel össze sem egyeztethető, akkor vagy leszáll a magas bírói polc­ról és tekintélyét kockáztatva könnyen elkeveredik a felek küzdelmében, vagy pedig magasabbra emelkedik mintsem az kívánatos és a perveze­tésnek anélkül is felsőbbséges szerepköréből az önkény terére sodródik. Ezekre tekintettel, mint a tapasztalat és a szükség által nem sürgetett egészen új, szinte már ötletszerű lehetőségeket aggodalommal, aggállyal kisérjük azon perjogi rendelkezések felvételét, amelyek az ügy érdemi elin­tézésén kívül további terhes, sőt kínos szerepkörbe kényszerítik az ítélőbírót. Egy igen üdvös célkitűzése van a javaslatnak, amit nagy öröm­mel veszünk, mert elvitathatatlanul hiányt pótol és a jogszolgáltatás biztonságára nyújt igen hathatós alapot. Ez az igazságügyi műszaki és az igazságügyi mezőgazdasági ta­nácsok szervezése. Ezeknek nemcsak a célszerűsége, hanem a szüksé­gessége is annyira nyilvánvaló, hogy indokolása szinte már felesleges is. Ha mégis a magunk részéről ezen örömmel üdvözölt gondolathoz egypár szót fűzünk, ez azért indokolt, mert megvilágítja egyúttal az imént ki­fejezésre juttatott aggályunk alaposságát is. A perek sorsa általában és az esetek többségében nem a peres felek és jogképviselőiknek esetleges, a megengedhetőnek vélt határokon is túlsodró kezdeményezésein és kísérletein dől el, hanem a rendelke­zésre álló bizonyítékoknak a meggyőző erején. Igen sok per van, ahol a bizonyítékok műszaki, vagy gazdasági szakvélemények útján állanak rendelkezésre. Ezen szakvélemények körül pedig mindinkább kiütköző sajátos jelenség volt és marad is az, hogy a rendszerint hármas szám­ban alkalmazott szakértők által, nevezetesen az úgynevezett bírói és a felek külön szakértői által adott szakvélemények kirívóan ütköznek egy­mással. Ezek a szakvélemények nem kötik ugyan a bírói lelkiismeretett azonban épen az ütköző és kirívó eltérések folytán sokszor szinte lehetetlen feladat elé állítják, mert hivatásszerű előtanulmányok nélkül is arra kény" szerül, hogy a megfelelő előképzettséggel rendelkező szakértőket bírálja felül. Ennek ellenére soha senkinek eszébe nem jutott az, hogy az el­lentétességük folytán nyilván helytelen és igaztalan szakvélemények kiküszöbölése céljából megtorló intézkedésekkel magában a perben kár­térítő marasztalásra gondoljon azon az alapon, hogy a bíró legjobb meg­győződése szerint valamely szakvélemény helytelen. Nehéz és szinte le­hetetlen volna teljes biztonsággal ilyen az ügy érdemi elintézésén túl­haladó ítélkezés követelése a bírótól a szakértővel szemben is. Ezen je­lenséggel szemben is egyetlen orvosság az, amelyet a javaslat igen helye­sen talált meg abban, hogy a felek ingerenciáitól teljesen független szervre, az igazságügyi tanácsra bízza kétség esetében a szakkérdések­nek felülbírálását. Amint ez az egyes egyoldalú és részrehajló szakvélemé­nyek kiküszöbölésére is, illetve paralizálására valóban tökéletesen és teljesen kielégítő megoldásul kínálkozik, ép így tökéletesen elég, ha a felek és a jogképviselőik részéről koronkint felötlő túlkapásokkal szem-

Next

/
Thumbnails
Contents