Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - Újabb kisérletezés a polgári jogszolgáltatás reformja körül. Az igazságügyminisztérium előadói tervezete

KÍSÉRLETEZÉS A POLGÁRI JOGSZOLGÁLTATÁS KÖRÜL. 311 -predestinálva, akkor a perjogi garanciák betetőzéseként kivánatosnak azt tartanánk, ha a m. kir. Kúria az egyes peres ügyek konkrét elintézése alól teljesen tehermentesíttetnék és nem egyes pert bírálna el, hanem egy egészea kivételes magas hivatás gyakorlásakép csak a jogegység < érdekében bíráskodnék és döntene azon bántó szükség szerint, ha a jogi döntés a bírói ítéletekben ütközik és ez az egységes jog érdekében kiegyenlítést követel. Ezen magas szerepkör betöltésénél az eddigi törvényes eljárási .rendelkezések általában fenntarthatók volnának, mégis azzal a kiegészítő és ujitó változtatással, hogy a jogegységi döntést a felebbezés során ítélkező bíróság is előre kezdeményezheti, ha a jogkérdés rendkívüli volta belátása szerint ezt igényli. De ezenkívül maguknak a peres feleknek a kezdeményezési joga is biztosítandó volna rendkívüli jogorvoslatként abban az esetben, ha előző már jogerős bírói ítélettel igazolják, hogy a perükben épen keletkezett bírói döntéssel ellenkező bírói állásfoglalás van már a gyakorlatban felszínen. Összefogva tehát az általános érdekű és a jogkereső közönség igényiéit szem előtt tartó észrevételeinket, — a javaslatban ma is inkább csak vívódó, semmint nyugvópontra jutó főkérdésekkel kapcsolatban az az elgondolásunk, hogy általánosítassék a járásbírói hatáskör az elsőfokon, egyfokú perorvoslat biztosíttassák értékhatár szerint való különbségtétel nélkül a ténykedésekre és jogkérdésekre is kiterjedőleg a kir. törvényszékhez, ahol az elintézés szóbeli tárgyalás keretében a közvetlenség elvének teljes betartása mellett történjék, a m. kir. Kúriának a hatásköre pedig, a felek kezdeményezési jogának is biztosítása mellett, csak a jogegység fenntartására korlátoztassék. Az így összefoglalt észrevételeink nyilt ellentétben vannak a javaslatban kezdeményezett azzal a gondolattal is, hogy a kir. Kúria sajátos kettőslényűséggel eljárhasson úgyis mint fellebbezési bíróság, de úgyis mint felülvizsgálati bíróság. Ezt a kettős szerepkört már azért sem tartjuk helyesnek, mert fellebbezés esetében a szükségesnek mutatkozó bizonyításfelvétel céljából a javaslat elgondolása szerint is, a per a kir. ítélőtáblához kerülne le s így nemhogy csökkentené a kir. Kúria terhét, hanem nyilván növelné az ismételt későbbi felülvizsgálati elintézés mellett azt. A javaslat részleteiben is sok ponton alaposan vitatható. Ezekben nem kívánunk elsekélyesedni. Szemléltető például utalhatunk mégis a legkirívóbb 84. §-ra. Ez fentartja ugyan a kiforrott szabályt, amely szerint a sikertelenül végzett perbeli cselekmény külön költségét az ezt végző peresfél köteles viselni, mégis, nyilt ellentmondással, az előző megnyert pernek és abban esetleg a sikerrel érvényesített pergátló kifogásnak javára egyszer már jogerősen megítélt költségeit is az előbb pernyertes peres fél tartozik viselni. Pedig megtörténhetik, hogy a tervezet egészen új, szinte különös elgondolás szerint az előző perben eljárt bíróság az új (nem újított) perben később nyertes felet, mint „rosszhiszeműt és nagyfokban gondatlant" <a 83. §. rendelkezése alapján már kártérítésre és elégtételre is jogerősen ; kötelezte.