Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Az ellátás ellenértékének érvényesíthetősége az alkalmazott betegsége esetében

278 DR. KARTAL IGNÁC hogy a pergátló kifogást annak érdemi alapossága esetén is elvesse! Nem kell ehhez egyéb, mint a bíróságnak ama meggyőződése, hogy „alperesnek nyilvánvalóan nem komoly érdeke az, hogy a per más bíróság előtt folyjék." Hozsánna Néked, Eszme! Nem csupán a miatt, mert ettől az eszmétől meghalnak majd a pergátló kifogások történetében kínosan gyakori homousion-homoiusion-viták, hanem különösen a miatt is, mert a komoly érdek vizsgálatának gondolata igen hatékony gyógyszer a bírói formalizmus nevezetű betegség ellen. Isten hozta! * * * A 42—75. §§-ok a Pp-nek számos tárgyalásvezetési és bizonyítási intézkedéseit veszi ujabb szabályozás alá. Príma facie sehogyansem ismerhető fel az ujdonsági jelleg. Olvasásuk közben uralkodó gondolata az olvasónak: Cui prodest? * * * • A Javaslat általános indokolásában egyik céljául azt tűzi ki, hogy lehetőség szerint kiküszöbölje a feleknek „a becsületes pervitel" elleni gyakori vétkeit és a perrendtartás-adta lehetőségekkel való gyakori visszaéléseit. E cél szolgálatába állítja — egyebek közt — a 83. §-t. 01 vastára ámul-bámul az ember. Ilyen még nem volt! Ezt nem ismertetni kell, hanem idézni, mert az ismertetés hűségében kételkednék az olvasó. Hát ime: „A Pp. 424. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: A bíróság a perköltség megtérítéséről hivatalból határoz. A perköltség megtérítésén felül kérelemre kártérítés, esetleg elégtétel fizetésére is kötelezheti azt a felet, aki nyilván rosszhiszemű vagy igen gondatlan pervitelével a másik félnek vagyoni vagy nem vagyoni kárt okozott, ha az eset körülményeire tekintetettel a méltányosság ezt Mvánja." Az ember alig hisz a szemének. Mert: anyagi jogi rendelkezéseket eljárási törvénybe elhelyezni sohasem, vagy csak végszükség esetén szabad, — és ilyenkor is csak egyszerű, ismert, az anyagi jog által pontosan meghatározott jogi kategóriákkal szabad operálni. E helyett itt mit látunk? Féligmeddig új és egészen új fogalmakkal, — nem vagyoni kár, elégtétel, méltányosság, — dobálódzik a paragrafus, a legnehezebben elbírálható magánjogi igényeket csak úgy incidentaliter, perköltség mintájára, egyszerű „kérelemre" és az ellenfél meghallgatásának előírása nélkül járulékként rendeli elbírálni, és nem is a főkövetelés, hanem a perköltség járulékaként. Napirenden lévő dolog, hogy a fél vagy az ügyvéd a a tárgyalás legvégén arra kéri a perköltséget kiszámítgató bírót,