Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Az orosz emigráns nemzetközi státusa

18 SAMSONOW S. MIHÁLY Bulgária, Franciaország, Lettország, Lengyelország, Románia, S H. S. Svájc, Görögország, Észtország delegátusai fenntartással, vagy anélkül aláirtak. Egyidejűleg Franciaország és Belgium képviselői még egy speciális megegyezést írtak alá (accord relatív au fonctionnement des services du Haut Commissaire), melyet mindkét állam 1929. május 2., illetve 1929. május 29-én ratifikáltak. Mindezeket a kormányközi megállapodásokat és megegyezéseket 1933. október 28-án egy egyezmény (convention relatíve au Statut international des refugiés) zárta le. Ennek az egyezménynek egész különleges jelentősége van a menekültügy rendezésében mivel nem csak orosz és örmény de minden nemzetbeli menekültre kiterjeszkedik. Dr. Nansen, ki személyes tapasztalatai révén teljes egészében felismerte a menekültprobléma óriási fontosságát, még 1928-ban a következőket írta a népszövetségi gyűlés elé terjesztett jelentésében: „Ha intelligens élőlények kényszerülnek egy olyan helyzeten töprengeni, amely összes vágyaikkal és törekvéseikkel, oly ellentétben áll, és ha megtagadják tőlük a legelemibb védelmet is, akkor az a veszély fenyeget, hogy a testi és szellemi energiák, ahelyett, hogy konstruktív mederbe terelődnének, más módon kerülnek kizsákmányolásra". A delegátusokat, akik az 1933. október 28-iki egyezményt aláírták „az az óhaj tölthette el, hogy a Népszövetség munkáját, melyet a menekültek érdekében végzett, tökéletesítsék és megszilárdítsák" és „arra törekedtek, hogy biztosítsák, hogy a menekültek a polgárjogokat élvezhessék, a bíróságokhoz szabadon járulhassanak, biztonságot és állandóságot élvezhessenek letelepülésben és munkában, hivatásukat, a kereskedelemben, iparban szabadon gyakorolhassák, helyet változtathassanak szabadon, az iskolákhoz és egyetemekhez férhessenek". Ez az egyezmény 11 cikkelyt tartalmaz, melyek az emigránsélet legkülünbözőbb oldalait érintik, a Nansen-útlevelek kérdését pontosan meghatározza, a konzulokat felhatalmazza, hogy azokat a külföldön élő emigránsok részére meghosszabíthassák. Fontosak azok a paragrafusok, amelyek a menekült munkajogra vonatkoznak, amennyiben az általános munkavédelmet célzó korlátozásokat vele szemben nem alkalmazzák és munka-balesetek alkalmával a legnagyobb előzékenységet tanúsítják vele szemben. Az egyezmény 3. pontja a politikai menekült személyi státusára vonatkozik. Meg kellett állapítani, hogy milyen törvényeknek vethető alá az emigráns, akinek nincsen hazája, (Heimatlose, Apatride), a kommunista-törvényeket természetesen nem erőszakolhatták reájuk, mert ezek ellen jogi érzéke fellázad, és mert ezek őt hazáját elhagyni kényszerítették, viszont a régi Oroszország törvényeit se lehet alkalmazni, mivel az olyan jog, amely semmiféle területen nem érvényes, halott jog. Az egyezmény statumai értelmében a kommunista törvények alkalmazását végleg elvetik és illetékes törvénynek a lex