Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A rehabilitáció

248 DR. NÉMETH PÉTER tetés, elfogadható az is, hogy a büntetését elszenvedett, ha azóta újra elítélve nem lett jó viselet külön igazolása nélkül is, rehabitálható legyen. ^j^habilitációnak feltételei vannak. Ezek a feltételek mindenek előtt a büntetés elszenvedése, vagy a feltételesen felfüggesztett büntetés próbaidejének sikeres lejárta. Az elítéltnek bizonyos ideig kifogástalan magaviseletet kell tanúsítania (bírói r.) vagy bizonyos ideig nem szabad elítélve lennie (törvényi r-). A próbaidő alatt, vagy annak egy részében, egy helyben kell laknia, végül az okozott kárt meg kell térítenie, amelyet azonban igazolt szegénység esetén el is engedhetnek. Ezeket a feltételeket némi módosítással majdnem minden törvényhozás magáévá teszi. Különböznek az egyes törvényhozások a tekintetben, vájjon bármely bűncselekmény, vagy csak egyes könnyebb természetű vétségek és kihágások miatt történt elítélés után engedik meg a rehabilitációt. Sok állam a kiszabott büntetés időtartamát veszi figyelembe és e szerint állapít meg határokat. A visszaeső, sőt többször visszaeső bűnösök is rehabilitálhatók több államban. Van törvényhozás, amely megengedi a rehabilitációt elévülés és kegyelem esetén is. Az eljárás módja is lehet különféle. Eljárhat az a bíróság, amely a büntetést kiszabta, de eljárhat az is, amelynek területén a rehabilitálandó lakik. A nyomozást is végezhetik más és más hatóságok. A tárgyalás lehet nyilvános, vagy zárt. Franciaország volt az első, amely felismerte a rehabilitációban rejlő hatalmas erőt, nemcsak az egyén, a bűnöző, jutalmazására, későbbi jó viseletéért, de a köz javára is, mert a jutalom reménye hatalmas lendítő erő arra, hogy a büntetését kiállott embernek kívánatossá tegye, hogy új életet kezdjen és a köz javát szolgálja. Az 1670. évi ordonnance royale királyi kegyelemmel rehabilitálja a büntetést elszenvedett bűnöst. Ez a rehabilitáció még nem tökéletes, mert itt csak a büntetésből természetszerűen folyó egyéb joghátrányok, infámia, megszüntetéséről, elengedéséről van szó és annak megadása, vagy megtagadása feltétlenül és kizárólag nem a bűnöző megjavulásától, jó viseletétől, hanem a király tetszésétől függött. Uj szabályokat alkotott az 1791-i büntető kódex, amely megállapította, hogy a rehabilitációt a büntetés elszenvedése után bizonyos idő múlva az elítélt kérheti, ha jó magaviseletet tanúsított és az okozott kárt teljesen megtérítette. A döntés a községtanács kezébe került, az ő kérelmére a törvényszék köteles rehabilitálni az elítéltet. Az eljárás a nagy nyilvánosság előtt folyt le. A császárság idején 1808-ban a rehabilitáció joga visszakerült az államfő kezébe. Indítványt a főügyész tett, a próbaidő rövidebb. Az 1848-i decretum szerint a rehabilitáció