Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A salamoni itéletről, figyelemmel a fél személyes meghallgatására.(Pp.226 pr.)

A SALAMONI ÍTÉLETRŐL. 15 ismert, de mégis nagyon félreismert. így például nagyon sokan összetévesztik a fél eskü alatti kihallgatásával. Napirenden vannak az ilyen helyzetek: A bíró befejezvén a fél személyes meghallgatását (tehát: nem eskü alatti kihallgatását), átadja a szót a fél perbeli képviselőjének. Az esetek jó 50 %-ában utóbbi ekkor indítványozza, hogy a bíróság „a letett vallomásra vegye ki az esküt." Az eseteknek további nagy részében a perbeli képviselő így szól: „Én is szeretnék valamit kérdezni az ügyfelemtől." — Ugyancsak nagy részében az eseteknek a felperes ilyenkor előterjeszti azokat a tényállításokat és bizonyítási indítványokat, amelyek előterjesztését az napra programmba vette és legtávolabbról sem zsenirozza őt az a körülmény, hogy az előterjesztett állítások és indítványok megmosolyogni való ellentétben vannak az ügyfélnek imént elhangzott kijelentéseivel. Ezeknek az állandó félreismeréseknek megszüntetése nagyon kívánatos lenne. Széles körökben a köztudatba kellene átplántálni: hogy a fél személyes meghallgatását a törvény a tényállás felderítése (vigyázat: nem bizonyítása!) végett inaugurálta; hogy a tárgyalásnak ez a szaka intim társalgás a bíró és a fél között, melyet sem közbeszólással, sem egyéb módon, sem indítvánnyal megzavarni nem szabad; hogy ennek a társalgásnak célja, hogy a bíró az előtte álló (vagy ülő) és vele társalgó emberen keresztül ismerje meg a tényállást; hogy a tényállást csak úgy lehet felderíteni, ha junctim felderítjük a tényálláshoz tartozó embert is; hogy tehát a bíró akkor jár el helyesen, ha olyasfélékről is beszél a féllel, ami az ügyhöz sehogy sem tartozik, de nagyon is hozzátartozik a félhez; hogy ezért a bírónak igyekeznie kell az esetek különféleségéhez képest a társalgás révén kipuhatolni, hogy az előtte álló (vagy ülő) és vele társalgó ember például fukar-e vagy bőkezű, okos-e vagy ostoba, rafinált-e vagy együgyű, jóindulatú-e vagy rossz májú, igazságszerető-e vagy rechthaberisch, stb. stb. a végtelenségig ; hogy összefoglalóan: az intim társalgáson keresztül kell a bírónak eljutnia az ítéletek királyáig: a salamoni Ítéletig. * * * íme egy profán és enyhe eset: Ideiglenes nötartási per. A férj hagyta el a közös otthont. Az első tárgyaláson csak az ügyvédek jelentek meg. Az alperes azzal védekezik, hogy a felperessel már nem lehetett bírni, olyan lármás, házsártos, veszekedős és kiabálós. A felperes tagadja ezt. A bíróság elrendeli a felek személyes meghallgatását. Elsősorban a felperessel kezd beszélgetni. Azt kérdezi tőle, mit gondol, miért hagyta el az ura. A felperes így felel: azt szeretném én is tudni. (Emelt hangon.) Soha tőlem sem ő, sem senki ember fia egy hangos szót nem