Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A választott-bíráskodás és a családi vagyonjogi viták

A VÁLASZTOTT BÍRÁSKODÁS. 217 akár a bontóper, keretében is, aránylag igen rövid idő, — hetek — alatt, bírói rendezést eredményez. A íennálló jogszabályok is ebben a kérdésben olyan járt és kitaposott utat mutatnak, hogy helyes ügyállás és tárgyilagos megbírálás mellett, hozzávetőlegesen egész pontossággal előrelátható úgy a kötelezettség fenn, vagy fenn nem állása, mint az az összeg is, amelyet a feleség a fenforgó esetben igényelhet. Nem igényelhet azonban például ideiglenes nőtartást sem az a nő, aki erre érdemetlen, vagyis erkölcstelen életmódja, vagy a házastársa ellen elkövetett súlyos bántalom miatt, méltatlanná vált. Az ehhez kapcsolódó körülményeket természetesen a férjnek nemcsak állítania, hanem megfelelően, — perdöntőén, — bizonyítania is kell. Egyebekben némely joggyakorlatieltérések vannak a járásbírósági és törvényszéki eljárás keretében lefolyó tartásiigény érvényesítése körül, a jogalap és a fizetéskötelezettség kezdő időpontja tekintetében. Mindazonáltal ezek a, — megvallom, — sokszor nem jelentőség nélkül való részletkérdések taglalása, kiesik jelen tanulmány szűkre szabott keretéből. Azt az esetet kell fejtegetéseink során alapul vennünk, hogy a férjet tartása kötelezettségek és egyéb vagyoni szolgáltatások teljesítése, valóban terheli. Az az irányadó, — generális, — jogelv, — hogy pár sugárral a birói határozatok forrására rámutassak, — az, hogy az önhibáján kivül különélő feleségnek, — mint azt a Magánjogi Törvényjavaslat 118. §-a kimondja, — a férje, az illendő tartást, törvényes mértéke szerint, háztartáson kívül, hónaponként előre fizetendő pénzbeli járadékban köteles szolgáltatni. A közszerzeményt illető irányt szabó jogelv pedig az, hogy közszerzemény az a tiszta vagyonérték, amely mindegyik házastársnak, a szerzeményi közösség megszűntekor meglévő vagyonában, külön vagyonának és az adóságoknak levonása után fennmarad. (L. Magánjogi Törvényjavaslat 140. §. ut. bek.) Míg a nőtartás kérdésénél, — hacsak a nő maga is nem önálló kereső, — vagy különvagyonnal nem bír, rendszerint csak a férj vagyoni és jövedelmi viszonyaihoz igazodik, a feleségnek fizetendő tartás mérve, — (az, hogy a férj apja legyen köteles a tartásdíj fizetésére, ritkább eset) — a közszerzemény megítélésénél már akárhányszor már mind a két házasfél oldaláról előtáruló adatok figyelembevétele fog szükségesnek mutatkozni. Az anyag jogi megmunkálásának, ezen alapszempontok figyelemmel tartásával kell tehát kezdődnie. Kétségkívül a legcélszerűbb és egyben legideálisabb helyzet is az, ha a jogvitába került házasfelek jogiképviselői, eszmecseréik és illetve perenkívüli tárgyalásaik folyamán, olykép tudnak megegyezni, hogy a felmerülő összes anyagi kérdések tekintetében, már egymás között, közös nevezőre tudnak jutni és