Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Törvényalkotás és a "gyorstalpalás"

10 ZSOLDOS BENŐ TÖRVÉNYALKOTÁS ÉS A „GYORSTALPAXÁS." Irta: ZSOLDOS BENŐ, ny. kir. Ítélőtáblai bíró. Nagyon számottevő sajtóvélemények legutóbb is a „gyorstalpalás"-nak nem okvetlenül hízelgő, de ezúttal különösképen találó meghatározásával jellemezték azt a feltűnően elsietett és kapkodó munkát, melynek kohójában szorgalmas, de agyonhajszolt kodifikátorok receptjei szerint, különösen a legutóbbi néhány esztendő óta épen a legalapvetőbbeknek szánt egyes törvényalkotásaink gyártódnak. A közigazgatási bíróság nagyérdemű elnöke is általános elismerést aratott januári évnyitó beszédében, ha nem is pontosan ugyanezzel a definícióval, de körülírva teljesen ennek megfelelő kritikával világított rá törvény alkotásunknak háború utáni s azóta egyre türhetetlenebbül erősbbödő hibáira, amikor többek között ezeket mondja: „...Az a törvényszerűség, körültekintő gondosság és az a szabatosság, mely a háború előtti jogszabályalkotást jellemezte, a viszonyok konszolidálódása után sem foglalta el a helyét, s ami még aggasztóbb, a jogalkotás módjának legújabb iránya sem látszik olyannak, hogy abból a jövőre sok jót merjünk következtetni... A bírónak sokszor homályos, egymásnak ellentmondó és zavaros rendelkezések egybevetésével kell megállapítania, hogy mi is a jogalkotó akarata . . . Sok esetben kell megállnia Ítélkező tanácsaink munkájának, mert belekerült a rosszul szövegezett és egymásnak ellentmondó jogszabály szövegek labirintusába ... Lázas, izgatott sietést kell tapasztalni sokszor, mikor egy törvényjavaslatot tárgyalnak . . . Ezt a sietést, mondhatnám a javaslatok letárgyalásának szinte hajszolását mind egyre látnunk kell ..." Hát bizony mindez csakugyan mi lenne más, ha nem — gyorstalpalás ? A legőszintébb elismeréssel kell adóznunk a közigazgatási bíróság elnökének azért, hogy modern törvényalkotásunk jelzett tökéletlenségeit magas bírói helyéről oly bátor és meggyőző szavakkal ostorozta! És a jelen esetben mindenek felett igaz az, hogy: exempla docent. A most felhozottak megvilágításául szolgálhatok mindjárt egy még eléggé friss példával is, mely csak egy csepp a hasonló panaszok tömegében, de ebben az egyetlen cseppben is benne van kodifikáló bizottságaink terhes, de lázasan siető munkájának a fentiekben már előre vetített képe. Egy ízben már foglalkoztam ezzel az esettel, nem minden jogalap nélkül tételezve fel azt, hogy az illetékesek felneszelnek rá és valahogyan helyre foltozzák a hibát. Miután azonban a kérdést azóta is a legkövetkezetesebb hallgatás mély csendje veszi körül, ezen a helyen is foglalkoznom kell vele, épen a közérdek szempontjából. Az 1935. évi IV. törvénycikknek, vagyis a nemrég életbelépett új erdőtörvénynek 261. §-a utal az 1930. évi III. t.-c. 75ik §-ának rendelkezésére, melyet a most említett új törvény ekképen idéz: „tekintet nélkül az ellopott dolog értékére, bün-