Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A ranghellyel való rendelkezés és a jogról való lemondás

SZEMLE. 193 gyar törvényhozásban" cimen és dr. Oppler Emil érdekes cikke „Az ügyvédek az irodalomban és költészetben" cimmel. * A Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1936. évi május 2-i ülésén dr. Fülei-Szántó Endre miniszteri tanácsos, egyetemi magántanár a váltójog nemzetközi egységesítéséről és az egység és eltérés problémájáról tartott előadást, melynek gondolatmenete a következő: A gazdasági élet területén a jogegységesítést a minden művelt államban egyformán és azonosan érvényesülő gazdasági érdek idézte elő. A gazdasági élet intézményeit szabályozó jogalkotásnak tehát az említett gazdasági érdeknek megfelelően egységesnek kell lenni. A jogegységesítésre irányuló törekvések ismertetése után előadó a váltójog egységesítésének kérdését taglalja. Ebből a szempontból két korszakot különböztet meg. Az első korszakban a vezető európai államok váltótörvényei: a német, a francia és angol váltótörvények körül történt a többi nemzetek váltótörvényeinek csoportosulása, minélfogva, az egységes jog ebben a korszakban az említett váltótörvények, az u. n. fókusztörvények kohéziós körzetében volt meg. A következő korszak az, midőn a jogegységesítést előidéző államakarat eszköze a szerződés. így jött létre a hágai, illetve a genfi egyezmény, mely végeredményben az eddigi csoportok között szintetizáló tevékenységgel végezte el az egységesítés munkáját. Az e munkálatokból előtáruló egység kompromisszumos megoldásokkal jött létre, mert az egységes törvényben a német és a francia jogdomatika egyaránt érvényesül, sőt egyes jogszabályok az angol jog befolyását tanúsítják. Az ilymódon létrejött egység a nemzeti törvényhozásokban nem fog tel-' jesen érvényesülni, mert a speciális jogfejlődés, valamint a hazai érdek szempontjait féltő nemzeti szuverénitás a szerződő államokat az egységes törvény egyes cikkeitől való eltérésekre vonatkozó felhatalmazások kikötésére késztette. Az eltérések jogmatériája azonban nem annyira anyagjogi, mint eljárási kérdésekre vonatkozik, úgy hoey a nemzeti törvényhozásokban várható eltérések nem esnek az egység súlyos rovására. Kiderül ez az egyezményt eddig megerősítő államoknak a fenntartásokra vonatkozó közléseiből, melyeket szerző részletesen ismertet és méltat. Noha az egység eltérésekkel korlátozott, mégis a genfi jogalkotás hatalmas kulíúrhistóriai tény, mely tág kapuját nyitja meg a jövő ily irányú fejlődésének és az a remény éltethet, hogy a nemzetek e téren való egymásrautaltsága, a megértés és őszinte közeledés legalább a gazdasági jog területén egy táborba fogja egyesíteni az emberiséget. * Dr. Geőcze Bertalan egyetemi m. tanár, ügyvéd előadást tartott a Nemzetközi Jogi Egyesület és a Magyar Nippon Társaság 1936. évi március hó 12-én megtartott együttes ülésén Adacsi élete és működése címen. Különösnek és szokatlannak látszik, hogy a távol Japán fiának emlékét Budapesten ünneplik, amikor azonban a Magyar Nippon Társaság és a Nemzetközi Jogi Egyesület úgy határozott, hogy együttes ülés keretében áldoz Mineicsiró Adacsi emlékének, akkor nemcsak a japánokat és a magyarokat összefűző turáni közösségre gondolt, hanem arra is, hogy az elhúnyí nagy jogász és diplomata, nemcsak hazájáé volt, nemcsak a turáni fajé, hanem az egész művelt világé, az egész civilizált emberiségé. Ez volt a gondolatmenete annak a magasszárnyalású beszédnek, melyet dr. Geőcze Bertalan, az ünnepi ülés főszónoka Adacsiról tartott. Adacsi világpolgár volt, a nemzetközi jog tudósa, a világbíróság elnöke, úgy, hogy őt minden művelt nemzet a saját fiának és a saját halottjának tekintheti. Dr. Geőcze Bertalan ezután vázolta Adacsi tüneményes pályafutását, különös figyelmet szentelve a nagyszerű karrier amaz állomásainak, melyekben, mint a szó nemes értelmében vett jog és igazság bajnoka, azon fáradozott, hogy a letiport magyarság igazságot kapjon azoknak áz igényeknek elbírálásánál, melyeket a kegyetlen trianoni;