Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 5. szám - Kompromittálhatja-e a törvény a bírót? Kompromittálhatja-e a bíró a törvényt?
173 KOMPROMITTÁLHATJA-E A TÖRVÉNY A BÍRÓT ? KOMPROMITTÁLHATJA-E A BIRÓ A TÖRVÉNYT? írta: Dr. KARTAL IGNÁC közp. kir. járásbíró. Dr. Molnár Kálmán egyetemi ny. r. tanár úr tollából a „Jogállam" f. évi 3—4. számában hatalmas cikk jelent meg. Címe: „Jog és igazság." Hatalmassá távolról sem terjedelme teszi a cikket, mert hisz a cikk 5 oldalnál alig valamivel hoszszabb. Attól lesz hatalmassá, hogy megrázóan mutatja be azt a tragikumot, amely abból keletkezik, hogy konfliktusba kerül a jog az igazsággal, a törvény a bíróval, a bíró a törvénnyel. * * * ízelítőül hadd álljon itt belőle néhány idézet: „Nemcsak a bíró tudja, hogy az ö lelkiismeretén erőszakot tevő (említett) törvényes rendelkezés igazságtalan. Nincs gondolkodó fő, aki ezt a törvényszabályt igazságtalannak nem tartaná." „Maga a törvényhozás is, amelyik azt a törvényt megalkotta, tudta, hogy .... igazságtalanságot nyilvánít jogszabálynak." „Nem lehet-e orvosságot találni a tekintetben, hogy ily flagráns . . . igazságtipró törvény hajótörést szenvedjen a bíróság éberségén ?" „ . . . nem lehet elképzelni olyan pozitív hasznot, ami megérné a bíróság kompromittálását." Ez a kompromittálás az, ami izgat. Ezt szeretném valamennyire megelemezni. * * * Előbb azonban egy kis visszaemlékezés: A „Jogállam" 1934. évi áprilisi számában gyönyörű cikk jelent meg a formalista bíróról. Magasrangú bíró írta. Ismertetett egy régi, még latin nyelven megírt kéziratot, mely elrettentés céljából bemutatja a formalista bíró, — vagyis a látszatbíró — néhány típusát. Köztük van, — gondolom első helyen, — az a bíró is, aki el van ragadtatva a maga Ítéletének helyességétől már pusztán amiatt, mert az Ítéletet simán fedi a törvény valamilyen paragrafusa. Nem is tudja elképzelni ez a bíró-típus, hogy az Ítélet, amely jóviszonyban van a paragrafussal, rossz viszonyban lehet az igazsággal. Istentelen kísértésnek érzi ez a bírótipus az olyan eszmemenetet, amely akörül mozog, hogy a jó, finom ítélethez egyéb is kell, mint a jó, finom, simulékony paragrafusalkalmazás. Folyóiratunknak azt követő, vagyis 1934. májusi számában egy másik cikkíró, — ugyancsak bíró, — azt az eszmét propagálja, hogy az olyan termékeny és tanulságos cikkek kellő elterjedése kedvéért, mint amilyen a formalista bíróról szóló cikk, törvényt kellene hozni, „némely jogi cikk olvasásának kötelezővé tételéről." Valaminthogy van indexe a tilos olvasmányoknak, ugyanúgy lehetne — szakonkinti — indexe a kötelező olvasmányoknak is. Erre az utóbbi indexre legnagyobb mértékben méltó dr. Molnár Kálmánnak szóbanforgó cikke is. Meg nem állhatom, hogy még egy idézetet ne közöljek belőle:
