Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A magánjogi törvénykönyv javaslatának 1135. és 1721.pr.-airól

S2EMLÉ. 145 búzamennyiség esetében vagy ha egyedi követelés biztosítására maga a követelés tárgya van egyelőre zálogul lekötve.) Az érdekes előadáshoz Tihanyi Lajos, Besnyő Bernát, Rapoch Géza és Blau György szóltak hozzá. A Magyar Jogászegylet Közjogi és Közigazgatási jogi Szakosztályában Kérészy Zoltán egyetemi tanár tartott előadást február 29-én „A felsőház jogkörének megállapításáról11. A két kamarás országgyűlésnek az 1926 :XXU. t.-c.-kel történt visszaállítását a közvélemény általános helyesléssel fogadta; azonban közjogi íróink közül többen kifogást emeltek a törvénynek a felsőház jogköre korlátozását megállapító rendelkezései ellen, mert ezek nem biztosítanak a felsőház részére a képviselőházéval mindenben paritásos jogi állást. Nevezetesen a 30. §. szerint az állami költségvetést a képviselőház állapítja meg, a felsőház azon nem módosíthat, hanem a költségvetési törvényjavaslatot vagy egészében elfogadhatja, vagy egészében visszautasíthatja. Kérészy utalt arra, hogy Angliának az alkotmánya szerint is a felsőház a költségvetést nem módosíthatja, hanem a költségvetési törvényjavaslatot in toto elfogadni, vagy in toto visszautasítani jogosull. Nagyobb jelentőségű azonban a felsőházi törvény 31. §-ában foglalt korlátozás; ha az egyik ház a másik által elfogadott törvényjavaslatot elveti, vagy olyan változtatással küldi vissza, melyet a másik ház nem fogad el, úgy az ellentét kiegyenlítését együttes ülésben kísérlik meg a két háznak azok a bizottságai, melyek a törvényjavaslat tárgyalását előkészítették. Ha két ízben megkísérelt kiegyenlítés nem vezet eredményre, a képviselőház a törvényjavaslatot az általa megállapított szövegben, a felsőház hozzájárulása nélkül az államfő elé terjeszti, a kormányzó vagy elfogadja az így eléje terjesztett törvényjavaslatot, vagy az 1920:XV11. t.-c. 1. §-ának korlátai közt feloszlatja az országgyűlést. Kérészy kifejtette, hogy az 1926:XX11. t.-c. megalkotása előtt a felsőháznak korlátlan visszavetési joga volt ugyan, azonban ezen vétójog gyakorlása és a két ház közti szakadatlan üzenetváltások ellen már rendi országgyűléseink idejében sokan aggályukat fejezték ki. A parlamentárizmusnak egyik fontos alapelve, hogy az állami élet irányításában az alsóházat illeti a döntő súly, s ezért az újabb alkotmányok a felsőház visszavetési jogának bizonyos mérvű korlátozását látták szükségesnek kimondani. Részletesen ismertette Kérészy a két ház közti kiegyenlítési eljárást s azt a módosítást ajánlja, hogy az említett bizottságoknak a kiegyenlítésről szóló javaslatát a házak ne egyidejűleg külön-külön tárgyalják, hanem azt elsőbben a képviselőház vegye tárgyalás alá és rajta módosításokat is eszközölhessen s azután kerüljön a kiegyenlítési javaslat a felsőház elé. Es a másodízben megkísérelt kiegyenlítés sikertelensége esetén a törvényjavaslat csak akkor legyen a kormányzó elé terjeszthető, ha az alsóház az utolsó, t. i. harmadszori tárgyaláskor a törvényjavaslatot qualifikált, azaz kétharmad szótöbbséggel fogadta el. Az előadást vita követte. Tomcsányi Móric elnök nagy elismeréssel mondott köszönetet az előadónak, azonban az előadónak a felsőház jogkörének korlátozására vonatkozó álláspontját nem tette magáévá. Szerinte az angol példára való hivatkozás aligha lehet itt helyes, mert az angol felsőház jogkörét korlátozó 1911. évi törvény bizonyos kényszer alatt jött létre, t. i. a lordok háza azért járult hozzá ehhez a törvényhez, mert máskülönben régi arisztokratikus szervezete megszüntetésének veszélye forgott fenn. Egry Aurél a maga részéről a felsőház régi jogkörének visszaállítását tartja szükségesnek annyival is inkább, mert a mostani korlátozással e ház lényegileg csak tanácsadási, véleményezési hatalommal bir. A Magyar jogászegylet Büntetőjogi Szakosztályában 1936. március 24-én dr. Dorning Henrik ny. rendőrfőkapitányhelyettes tartott előadást A rendőrség és a bűncselekmények címen. Bevezetőül rámutatott arra, hogy a rendőri funkció magja már meg-