Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A relativitás elve és a jogfejlődés

132 DR. KONCZ MIHÁLY Az összegek egyrésze, melyek felett a Nansen hivatal rendelkezik, maguktól az orosz menekültektől származik, mivel ezek az úgynevezett Nansen-bélyeg illeték alá vannak vetve. A francia kormány, melynek az orosz és örmény menekültek nagy kolóniájával van dolga, elfogadta azt az elvet, hogy ezen összegek a menekültek képviselőinek részvételével osztandók szét. A francia köztársaság elnökének 1934. július 16-án kelt dekrétuma értelmében külön bizottság alakult, a Nansen-bélyeg illetékösszeg elosztását végző bizottság. Az elosztóbizottság egy elnökből és két tagból áll, kik a külügyminiszter jóváhagyásával működnek. Az elosztást végző bizottság elnöke jelenleg gróf W. N. Kokovczev volt cári miniszterelnök és volt pénzügyminiszter. Az összegek kizárólag a menekültek jótékonysági szervezetei között kerülnek szétosztásra és nem szolgálnak sem a bizottság adminisztratív és hivatali kiadásainak a fedezésére, sem pedig az olyan jótékonysági intézmények adminisztratív kiadásaira, melyek a bizottságtól kapnak támogatást. A Nansen-gyüjtés teljes összegéből 40 százalékkal maga a bizottság rendelkezik, 10 százalékot a franciaországi örmény menekültek céljaira fordítanak és 50 százalékot Genfbe utalnak át a nemzetközi menekültügyi hivatalnak. A Nemzetközi Nansen menekültügyi hivatal utolsó elnökének Prof. Dr. Wernernek 1935. évben bekövetkezett halála után annak helyére a Népszövetség tanácsa Hanson norvég jogtudóst és birót nevezte ki, ki tisztjébeléptekor megállapította, hogy a menekültügyi probléma még hosszú időre meg fogja tartani nemzetközi jellegét. A RELATIVITÁS ELVE ÉS A JOGFEJLŐDÉS. Irta: DR. KONCZ MIHÁLY ügyvéd. A jogtudomány a bölcseletnek mindig integráns része volt. Plátótól Mórus Tamásig, Hugó Grotiustól Montesquieuig a bölcselők mindig törődtek a jogsai s kutatták az emberi együttélés törvényeit. A római jog a görög bölcselet é^ a kereszténység hatása nélkül nem fejlődött volna a jus strictum és a jus aequum jogává s nem lehetett volna alapja az európai jogoknak. Szerencse volt, hogy abban a korban a közigazgatást, az állami akarat végrehajtását tanult bölcselők végezték, vagy irányították, akik a felsőbb tudományokat a filozófusoktól tanulták. Filozófia és retorika és kevés matematika volt akkor a magosabb iskoláztatás tananyaga. Természetes, hogy ily körülmények között a magasabbfokú közigazgatás ágazataiba jutott tanult fiatalok érvényesítették Plátó és Aristoteles elveit s a divatos stoikus bölcselet a jog fejlesztésénél és alkotásánál iránytadóvá lett. így fejlődhetett ki a római jog arra a magaslatra, amit a justinianusi jogalkotásban (Pandekták, Digeszták) úgy megcsodálunk s mely — az Egyház révén — a középkori jogfejlődésnek is alapjává lett. Azonban a jogfejlődésnek van még más oldala is, melyet nézetem szerint eddig nem domborítottak ki eléggé. Aki a jog és államfejlődés történetén gondolatban végig vonul, lehetetlen, hogy észre ne vegye, hogy az államfelfogás és az ebből folyó jogrendszerek a legsajátosabb összefüggésben vannak azzal a kozmikus világképpel, mely az emberek lelkében minden korban élt. Az ember természetében van, hogy minden