Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A házasságtörés definiciójának nehézségei. Iró és bíró

130 DR. KARTAL IGNÁC Már ismételten taglaltam e lap hasábjain az írásjeleknek jogi szempontból is nagy jelentőséget. Ezúttal a gondolatjelet kell szóvátennem. Ezt az írásjelet az író akkor használja, mikor úgy véli, hogy valami olyannyira meglepőt ír, hogy az olvasó gondolatjel nélkül nem hinne a szemének, mert azt gondolná, hogy álmodik. Például: „Eszmecsere Bismarck és — a pelikán közt." J) Nincs és nem is képzelhető el az emberi életnek oly vonatkozása, amelyhez nincs valamelyes köze a jogtudománynak, — és amelynek nincs valamelyes köze a jogtudományhoz. Ugyanúgy nincs és nem is képzelhető el az életnek oly vonatkozása sem, amelyhez nincs valamelyes köze a szépirodalomnak, és amelynek nincs valamelyes köze a szépirodalomhoz. Ugyanegy az anyaga a jogtudománynak is, a szépirodalomnak is: az ember érzései, küzdelmei, cselekedetei, viszonya embertársaihoz és az őt környező világhoz. Csekélyke, de mégis jellemző példa erre, igazán kapásból: folyóiratunk megelőző száma egyik cikkének a nemek egymáshoz való viszonya a tárgya, egy másiknak pedig tárgya a szülők és gyermekek közti viszony. — V- ö. a szépirodalommal: A líra, a regény és a színpadi irodalom óriási kontingensének ugyancsak a nemek egymáshoz való viszonya a tárgya, — az „Apák és Fiúk",— „Mérföldkövek" pedig szintén kedvelt problémái a szépirodalomnak. Nem tudom tehát sehogysem helyeselni, hogy folyóiratunk megelőző számában az egyik cikk címe nem így hangzik: „Jogtudomány és szépirodalom", hanem így: „Jogtudomány és — szépirodalom." Nehézményezem a gondolatjelet. A cikk maga általában véve meghazudtolja ezt a gondolatjelet, — némely helyen ellenben azonosítja magát vele. így pl. arról szól, hogy aki komoly jogtudománnyal foglalkozik, annak „úgyszóluán egész élete a természetszerűleg száraz és merev jogszabályok analízisében morzsolódik le". Nagy tévedés! A jogász nem jogszabályokat analizál, hanem embereket, emberi érzéseket és emberi cselekedeteket, — és ezek felől ítél. Ugyanezt teszi az író is. Egyiküknek sem „morzsolódik le" az élete, hanem végig élénk és tartalmas marad. Az íróé is, a bíróé is. J) Nem fantasztikum, nem koholmány. Valóban megjelent Bismarck halálakor egy napilapban, mint címe ama anekdoták egyikének, amelyek híres vagy nagy emberek halálakor az újságokban meg szoktak jelenni.