Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Jog és igazság

120 DR MOLNÁR KÁLMÁN jön, akkor az ilyen kérdések eldöntésébe ne vonja bele a bíróságot, mert nem lehet elképzelni olyan pozitív hasznot, ami megérné a bíróság kompromittálását, hitelének megingatását. Olyan alkotmányreformra gondolunk, amelyik közelednék Montesquieu elgondolásához: önállóbbá tenné a birói hatalmat s a többi államhatalommal való egyensúlyát erősebben biztosítaná. Más szóval: a jog és igazság divergenciájának a jogalkotás oldaláról alig megoldhatónak látszó problémáját, a jogalkalmazás könnyebben hozzáférhető problémájává átalakítva kísérelhetnénk meg a végcélt jobban megközelíteni Abban a korban, amikor a törvényhozás eddigi módszereivel szemben egyre több bizalmatlanság és elégületlenség mutatkozik, nagyon természetes, hogy nálunk a jogrend híveinek tekintete a bíróság felé fordul. A magyar közvélemény méltán helyezi a legnagyobb bizalmát a bíróságokba, mert tudja és érzi, hogy a jogrend a bíróságon fordul meg. És ha más államokban a törvényhozás eddigi módszereivel szemben bizalmatlanná vált közvélemény a diktatúra irányában tájékozódik, mi nem fordulhatunk másfelé, mint a bíróságok felé, hiszen nálunk a diktatúra, — általában az önkényuralom minden neme — örökre hitelvesztetté, megbélyegzetté és gyűlöltté tette magát. Ha az elmélkedésem tárgyává tett alkotmányreform megvalósulhatna, természetesen elsőrendű fontossággal birna a bíróság függetlenségének feltétlen biztosítása, sőt a bírói függetlenségnek szervezeti vonatkozásban is további kiépítése. Mert minden reform hiábavaló — s felesleges tovább alkotmányosságról még beszélni is, — ha a végrehajtó hatalom módját ejtheti annak, hogy a bírót az ő politikai célkitűzéseinek eszközévé és engedelmes kiszolgálójává gyúrja. • * * A mult század jogi pozitivizmusa a tételes jognak minden felső hatalomtól vagy eszménytől való íüggetlenítésével nagy teherpróba elé állította a jogrendet. Ha nem sikerül a jognak külső burkát: emberi formáját, az eddiginél erösebb összhangba hozni annak belső magvával; isteni tartalmával, — akkor a jogrend nem fogja kiállani ezt a teherpróbát. Jön a jogrend vízözöne, amelynek hullámai már erősen csapkodják a mai tételes jogrend épületének belül erősen máladozó, bár kívül még keménynek látszó cementvakolatát. És akkor majd csak kimondhatatlan szenvedések és károk kerülőutján fogunk egykor visszatérni oda, ahonnan az emberi gőg elvakultsága eltávolított, s ahonnan bűnhődés nélkül eltávolodni nem lehet: a jogban az igazsághoz!