Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Jog és igazság

ORVOSOK ELLEN INDÍTÓTr PEREK. 115 vonandó volna a szegényjog, nyilvánvaló rosszhiszeműség esetében, ha pld. a perlés alkalmával nyilvánvalóan hamis tények állíttatnak vagy ha joggal felelőssé nem tehető személy pereltetik. 3. Méltányos volna, hogy hivatalos tevékenységükből kifolyólag magánfelek által megtámadott közhivatalnok-orvosokat úgy polgári, mint büntető perekben hivatalos védelem illesse meg. 4. Az összes gyógyító intézmények (klinikák, kórházak, betegbiztosítók stb.) köteleztessenek összes orvosaik szavatossági biztosítására, az intézményt fenntartók költségén. 5. Az elévülési határidő lényeges leszállítása a szóbanforgó kártérítési perekben, maximum 1—3 évre. Hosszabb idő eltelte után a felmerülő kérdések megnyugtató tisztázása szerfelett nehéz. 6. A rosszhiszemű, vagy könnyelmű vádaskodásnak szigorú megtorlása. Arra is módot kellene keresni, hogy ez polgári keresetekben előadott rosszhiszemű vagy könnyelmű panaszok esetén is megtörténhessék, annyival is inkább, mivel az orvos és különösen az őt alkalmazó kórház ellen az orvos állítólagos műhibája, gondatlansága stb. miatt indított polgári perek az orvossal szemben fegyelmi eljárást is vonhatnak maguk után. Esetleg az orvosi kamarák a magánorvosokkal szemben is hasonló álláspontra fognak helyezkedni, ha valamely ellenük ilyen címen indított polgári per tudomásukra jut. Az 1936. I. t. c. 41. §. a. pontja erre mindenesetre lehetőséget nyújt. Már pedig a legelemibb igazság megköveteli, hogy senki ellen se lehessen megtorlás veszélye nélkül könnyelműen vagy rosszhiszeműen panaszt tenni. JOG ÉS IGAZSÁG. Irta : DR. MOLNÁR KÁLMÁN, egyetemi ny. r. tanár. A cím nem jelöli meg pontosan a cikk tervezett tartalmát. Címnek hosszú volna annak körülírása, amiről elmélkedni akarunk: elképzelhető-e, jogszabályként megszövegezhető-e, programúiba illeszthető-e olyan alkotmányreform, amely az állam jogéletében az eddiginél nagyobb szerepet juttat az igazságnak? Nagy merészség volna a kérdésre könnyedén határozott választ adni. De nem felesleges a kérdés felett elgondolkozni. Vessük fel tehát újból — ezúttal alkotmányjogi vonatkozásban — a jognak ezt az örökké időszerű és különböző vonatkozásokban már annyiszor meghányt-vetett kérdését, mert ez a minden gondolkodó jogászfőt minden korban izgató kérdés sohasem volt alkalomszerűbb, mint a jogrendnek — ugy a magán-, mint a közjogi jogrendnek — a világháború után beállott válságában. Hogy a jog és igazság fogalma nem fedik egymást, azt minden laikus tudja és — sokszor ironikusan, sokszor cinikusan