Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Baumgarten Nándor emlékezete

106 DR. KUNCZ ÖDÖN A realitások iránti erős érzéke tette Öt kétkedővé. Látta, hogy az emberek semmiben sem tévednek olyan könnyen, mint abban, hogy mit tartsanak igazságosnak, vagy igazságtalannak; látta, hogy a cselekedet milyen ritkán követi és fedi a szándékot, az elgondolást és hogy éppen ezért a jogszabállyal elérni szándékolt eredményt milyen könnyen meghiúsíthatja a legkisebb előre nem látható esemény, vagy fordulat. Kétkedése tette őt igen óvatossá az ítélkezésben, a véleménnyilvánításban. De ha egyszer véleményt alkotott, akkor abban bárki is nyugodtan megbízhatott, „mert az Ő ítélete állandó, megbízható, értékmérő volt, mint a színarany: bármely körülmények között változatlanul mutatta az igazi értéket". (Nagy Ferenc emlékbeszéd). Jellemének legátfogóbb és legállandóbb meghatározója fölényes intelligenciája volt. Benne harmonikusan egyesült a francia felvilágosultság gondolat-imádása az angol mentalitás cselekvésbálványozásával. A gondolatban, a gondolkozásban rejlik az ember nagysága. Éppen azért legerősebb törekvése az volt, hogy helyesen gondlkozzék és a helyes gondolkodást propagálja. Uralkodjék az ész és ne az érzelem, az önámítás, melynek elkerülhetetlen kísérője a csalódás. Különösen a gazdasági kérdésekhez kell a hideg, a számító, a józan ésszel és nem az idegekkel nyúlni. Ennek azonban a legfőbb előfeltétele az alapos tudás, a tudományos gondolkozás. A tudomány: az a „méreg, amiből a sok meggyógyít, a kevés megöl" (Jókai). Elszántan küzdött, mint valóságos nemzeti veszedelem, a dilettantizmus, a tudatlanság vakmerősége ellen. A szaktudással nem zavart honmentők ellen, akik leghamarább hiszik el a maguk felületes véleményének csalhatatlanságát. A gondolkodás, a gondolat-kultusz mellett azonban vallotta Hume-e\, hogy a gondolkodás másodrendű — a helyes cselekvés mellett. Nem elég a kritika, amellyel megbénítjuk a cselekvő embereket. Építő kritikára van szükség. Mert „hibát találni könnyű, de jobbat előállítani bizony nehéz" (Széchenyi). És soha nem fogott hozzá valamely megoldható probléma megoldási módjának kritikájához, ha nem tudott valamely jobb, helyesebb megoldást proponálni. Baumgarten Nándort gondolatkultusza vitte közel Grosschmid Fejezeteihez is. Ö abban a szerencsés helyzetben volt, hogy — amint szellemesen irja — könnyen tudta felnyitni azt a hármas zárat, amely alatt Grosschmid tudományos buvárlatainak kincsei nyugszanak. Mert nem riasztotta el a szokatlan forma, vonzotta a kitartó, intenzív és analytikus munka, amelyet a Fejezetek megkövetelnek és kora ifjúsága óta személyes tanítványa volt a magánjog „maximus magisterének". Ezért tudta „A kereskedelmi és magánjogi kártérítés mértéke" c. kitűnő kis dolgozatában a Fejezetekben „oly sűrűn felcsillanó ékköveket jó ötvös módjára úgy csoportosítani és befoglalni, hogy méltón jussanak érvényre".