Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Baumgarten Nándor emlékezete

BAUMGARTEN NÁNDOR EMLÉKEZETE. 95 állandó érintkezést létesít. Ennek az érintkezésnek azonban igen nagy akadályai a nemzetek eltérő jogszabályai. A nemzetközi gazdasági együttműködést mozdítja tehát elő az, ha a különböző nemzetközi egyezmények a lényegileg azonos gazdasági célt szolgáló jogintézményeket egyforma szabályozásban részesítik. jogegységre való törekvés azonban — írja — nem öncél. Gazdasági és jogi szempontból akkor nyer valóságos értéket, ha a partikuláris jogok darabosabb intézkedéseivel és a megelőző jogállapottal szemben egyúttal haladottabb, könnyebben kezelhető, a hiányolt szükségletet teljesebben kielégítő rendszert teremt". Baumgarten Nándor tehát a kereskedelmi jog nemzetközi egyenlősítésétől kettőt vár: a nemzetek közötti gazdasági érintkezés alátámasztását, másrészről azonban magának a hiteljognak tökéletesítését is. Mint hiteljogász át volt hatva attól a tudattól, amelyet először Széchenyi István gróf juttatott nálunk kifejezésre, hogy t. i. a kereskedelmi jog nem egyszerűen a kereskedők magánjoga, a vagyonjognak a kereskedelem szükségleteihez simuló kifinomodása, hanem az a talpkő, amelyen az egész gazdasági élet nyugszik, amely a haladás, a továbbemelkedés záloga. Tudta, hogy a magyar vállalatok megalapozottsága, helyes üzletvitele és egészséges fejlődése jelenti az egész ország gazgasági jólétét és szociális nyugalmát. Éppen ezért elszántan küzdött minden olyan jelenség ellen — jött légyen az akár belülről, a vállalatok helytelen üzletpolitikájából, akár kívülről: a meg nem értő, szakszerűtlen jogszabályok, bírói vagy közigazgatási döntések képében — amely a gazdasági élet zavartalan fejlődését és megerősödését gátolta. 2.) Baumgarten Nándor módszerét döntően befolyásolta az a körülmény, hogy Benne ideálisan egyesült az elmélet a gyakorlattal. A tapasztalattal: a legértékesebb és legszükségesebb alapjával minden tudománynak. Ő közvetlen tapasztalatból ismerte azokat a gazdasági intézményeket és jelenségeket, amelyeknek jogi vonatkozásait kutatta. Látta a matériát, az egymással küzdő érdekeket, a kielégülést követelő szükségleteket. Tudta, hogy az életben minő jogszabály képes hatékonyan érvényesülni. És így nem is lehetett más, mint az eleven juris prudeniia mestere. Irtózott a „Begriffsidealismus"-tól. Nem a definíciók fontosak a jogtudományban, hanem a tényállás; az összefüggések, a hatalmi helyzetek meglátása, az intézmények szerves kialakulásának figyelemmel kisérése. Nem a vezérigazgató „fogalma", hanem a „természetrajza". Csakis az induktív tapasztalati adottságok elemzésének alapjára helyezkedő eljárás segítségével jutunk el a tételes jog terén olyan eredményekre, amelyekből igazolható tételeket nyerünk. Ezeket világosakká, szabatosakká tehetjük és megfelelő rendszerbe foglalhatjuk. Mert Schwarz Gusztávval vallotta, hogy minden tudomány útja 7*