Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A büntetőjogi rehabilitációnak jogrendszerünkbe bevezetése

SZEMLE. 91 eljárás igen egyszerű s hazai viszonyainkhoz alkalmazkodó lehetne s a következőkben állhatna: A különféle bűnökre és büntetésekre vonatkozóan törvényben megállapított jogszerző elévülési idő elteltéve! a fél személyesen — élőszóval, vagy ügyvédje útján beadványban kérné a büntető bíróságtól becsületessé válásának bírói határozatban való kimondását, majd ennek megtörténte után négy kifogástalan magaviseletű, vagyis bűnvádi eljárás és büntető ítélet hatálya alatt nem álló polgártársával megjelennék az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalban, ahol a hozott bírói határozatnak egyidejű bemutatása mellett kérné az olt vezetett jegyzékből való egyszersmindenkori törlését, mire nyilvámaríási lapját egyszerűen kiemelnék a regiszterből s nyilvánosan megsemmisítenék. Csekélyebb fajsúlyú bűncselekményeknél a törvény ereje következtében önmagától lépne a rehabilitáció hatályba s az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal gondoskodnék az elévülés időpontjában a nyilvántaríólap megsemmisítéséről. A négy tanú az erkölcsi értéket újból elismerő társadalmat képviselné. Ujjlenyomatok csak gyilkosokról, szokásos, megrögzött, teljesen javíthatatlan bűnözőkről vétethetnének s tartathatnának nyilván, vagyis kizárólag csak olyanokról, akiknek karakter átalakítása sem új képzetek létesítésével, sem pedig már meglévők megfelelő csoportosításával meg nem valósítható. Nyilvántartásban továbbra is tehát csak azok szerepelnének, akik átalakíthatatlanok, vagyis akiknél túlnyomó endogén ható ok a helyes képzet-készlet kialakítását rendszerint lehetetleníti is. A jó hírnevet elbi toklók után semmi áruló nyomnak nyilvántartásban maradnia nem volna szabad. Hogy a rehabilitált erkölcsi bizonyítványain egykori büntetett voltának legcsekélyebb nyoma is szerepeljen — pl. e szó rávezetése, hogy „rehabilitált", stb. —, erre semmi s/ükség nincsen. S ez ellentétben álldna a rehabilitálás kriminálpolitikai céljával s a visszaesők elleni küzdelem eszményeivel is, mivel egyáltalán nem szüntetné meg a társadalom előítéletét és bizalmatlanságát a becsületesített személy irányában. Ellenben fenti értelemben a rehabilitáció speciálisan magyar intézmény volna, mentes minden idegen szellemtől s népünk, nemzetünk lelki világához is egészen köz^l állana. A kérdés rendezésével kapcsolatban a sajtó durva hangja is megfékezendő volna, annak kimondásával, hogy megtisztult bűnösök sebeiben — a megbélyegzett mult feltárásával — vájkálni nem szabad, különösképen tilos egykor megtévedt, de nyilvánvalóan jó útra tért személyek neve mellett vagy azzal kapcsolatban lealacsonyító jelzőket, mint pl. „rovott múltú", „börtöntöltelék", stb. alkalmazni. A bűnös szenvedjen, de csak addig, amíg méltó a büntetésre. Utána azonban már ne gáncsoljuk el a jószándékát; ne tegyük lehetetlenné megjavulásáí! Segítsük őt ama törekvésében, hogy a tisztességes emberek alkotta társadalmi keretekbe illeszkedve, magát a sebesületlen erkölcsüek életszínvonaláig felküzdhesse. Balényi Lajos. * * A Magyar Jogászegylet Összehasonlító Jogi Szakosztálya 1956. február 8-án tartotta alakuló ülését dr. Mendelényi László pestvidéki km törvényszéki elnök elnöklésével, akinek megnyitó beszédét lapunk élén közöljük. Az ülés megnyitása után a szakosztály megválasztotta alelnökké dr. Szladits Károly ny. r. egyetemi tanárt, titkárokká, dr. Szászy István kir. törvényszéki bíró, egyetemi magántanárt és Dr. Újlaki Milós ügyvédet, jegyzőkül dr. Visky Károly törvényszéki jegyzőt, dr. Degré Alajos joggyakornokot és ifj. Szladits Károly fogalmazógyakornokot. Ezután dr. Szladiis Károly egyetemi tanár ismertette a szakosztály feladatait. Az összehasonlító jogi szakosztály célját abban jelölte meg, hogy a külföldi összehasonlító jogi intézetekkel érintkezésbe lépve, egyrészt tanulmányozza a külföldi jogfejlődést, éspedig a külföldi jogrendszerek egész terjedelmében és erről a magyar jogászközönséget tájékoztassa, másrészt a külföldet tájékoztassa a magyar jogélet alakulásáról és fejlődéséről. E tekintetben speciális feladat a szomszédnépek, különösen az elszakított magyar területek Trianon utáni jogfejlődésének tanulmányozása. E nagy