Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A magánjogi szabályok időbeli összeütközése

A MAGÁNJOGI SZABÁLYOK IDŐBELI ÖSSZEÜTKÖZÉSE. .85 rejött nemességekre is, mert a törvény csak úgy érheti el célját. Ahol viszont a törvényszabályozta jogviszony oszthatatlan természete ugy kívánja, ott meg kell hagyni továbbra is a régi törvényt. Ugyanez all a lex plusquamperfecta-ra és a lex minusquamperfecta-ra is. Ha ilyen módon nem jutunk eredményhez, akkor a jogviszony dinamikus szemléleténél, tehát keletkezésének vagy megszűnésének elbírálásánál a jogi tény természete és ideje, statikus szemléleténél pedig a joghatás természete és ideje veendő figyelembe. Azok a tények, illetve hatások, amelyek pillanatnyiak, mindig a megvalósulásnak idején érvényes jog szerint bírálandók el. Ha ellenben a tények, illetve hatások hosszabb ideig tartanak (előbbire példa az elbirtoklás, utóbbira a bérlet), akkor különbséget kell tenni természeti események és emberi cselekmenyek között. A természeti eseményekre a közvetlen hatás elvét kell alkalmazni, mert itt a jogviszony egysége alárendelt jelentőségű. Az emberi cselekmények közt pedig el kell választani az aktív és a passzív cselekmények körét. Aktiv cselekmények azok, amelyeknél nemcsak a cselekmény elvégzése, hanem a cselekményből folyó joghatások megállapítása is a felek szabad akaratára van bízva. így pl. a vételszavatosság szabályai tetszés szerint módosíthatók, a közkereseti társaság belső jogviszonyait a társasági szerződés szabadon állapíthatja meg. A passzív cselekményeknél ellenben csak a cselekmény elvégzése történik a felek akaratából, a joghatásokat a törvény kógens szabályokkal állapítja meg. A közkereseti társaság külső jogviszonyaira vagy a házasság személyi joghatásaira vonatkozó szabályozástól nem lehet eltérni. Az aktiv cselekményeknél a jogviszony egysége fontosabb, itt indokolt a régi törvény továbbhatása, a passzív cselekményeknél viszont a közvetlen hatás elvét kell alkalmazni, mert itt a törvényhozás épsége előbbre való. Minél több teret enged a jog a felek szabad rendelkezésének, annál jobban nő a jogviszony egységének és a jogba vetett bizalom védelmének a fontossága, viszont minél szűkebb körű a felek akarati autonómiája, annál jobban bírja el a jogviszony az új törvény közvetlen hatását. (Szászy, id. m. 104. 1.) Ha ez a módszer sem vezet eredményre, akkor a legvégső sorban a törvényhozó általános politikai irányából kell kiolvasni azt a szabályt, amely a jogalkotó feltehető akaratának vélelmezhető. Konzervatív országokban (Magyarország, Anglia) feltételezhető, hogy régi törvény továbbhatása felel meg legjobban a törvényhozó akaratának, míg pl. az olasz vagy francia bíró inkább a közvetlen hatás elvét fogja alkalmazni. A kolliziós norma kiválasztásánál a jogtudomány nyilvánvalóan nem elméleti megállapításokat akar tenni, hanem jogszabályt keres, jogszabály levezetésére törekszik. A jogszabályt pedig nem a tudomány teremti meg, nem a jogviszony természetéből vezeti le, hanem a fennálló jogrendszer egészéből, a jog általános elveiből, a jogi közszellemből analógia juris utján olvassa ki. Nizsalovszky egy találó hasonlata szerint (Az érdekkutató jogtudomány a magánjogban. Debrecen, 1933,) a tételes jog parancsai körívet alkotnak, a jogtudomány feladata pedig az, hogy ennek az ívnek a középpontját megkeresve és a teljes kört megrajzolva egész sor új jogszabályt hívjon életre. Ezek a jogszabályok a tételes jogból okszerűen levezethetők, abban benne rejlenek, anélkül, hogy a törvényhozó kifejezetten kimondotta volna őket. Ha tehát a jogtudomány kolliziós normákat akar megállapítani, ehhez az eljáráshoz kell folyamodnia. Az egyén érdeke a jogviszony egységét, a vissza nem hatást, a régi törvény továbbhatását kívánja. Az állam érdekének viszont jobban megfelel az a szabályozás, amely a törvényhozás egységét nem bontja meg, tehát a visszahatás, vagy legalább is a közvetlen hatás. A visszahatás ellen azonban szintén igen súlyos állami érdekek szólnak, így a jogbiztonság és a törvény kötelező erejébe vetett bizalom, úgy hogy a visszahatást csak akkor lehet alkalmazni, ha ezeket az állami érdekeket nem veszélyezteti.