Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - Harminc éves az angol gyermekvédelmi törvény

70 Dr. BARANYAI KÁROLY litizmusa ellen, nemzeti vonásokban megjelenítése nem csak véd, hanem az igazságszolgáltatásban is — egyenesen a nemzetit kifejezésre juttatni volna hivatott. Végül a talárt már elismerte törvényhozásunk maga (az 1912 évi L1Y. te: 102. §.a; a polgári perrendtartás életbeléptetése alkalmával rendszeresítésére az igazságügyminiszter felhatalmazást kapott. Tehát a törvényi rendelkezés megvan már. s az <sak foganatosítandó volna, s ezzel megoldást nyerne a kétségkívül nagvonis kívánatos, sokszor sürgetett bírói talár vajúdó kérdése. Eddig az éremnek egyik fele; mely tehát valóban — komoly ellentmondást nem tűrően — a talánviseletnek gyors megvalósítását, a hivatkozol! törvényszakasznak végrehajtását mindenben indokolná! Bár a mi — bírák tekintélyének védelméről és erősítéséről van szó — mégis — nem szabad azonban nekünk — épen a tárgyilagosság elhivatottjainak egyoldalúságba esnünk; világítsuk meg tehát az énemnek a másik felét is! Vájjon a talár rendszeresítése megoldaná-e teljesen az igazságszolgáltatás külsőségeinek kérdését, s jelenben! lehetőségeinkkel összhangban állana-e; bíróságainknak felette szegényes anyagi erőforrásai mellett, nem fog-e egyúttal Jkiáltó kontrasztokat is teremteni? Vájjon emelni fogja-e a hírói tekintélyt egyedül az eszményi jelkép-talárja, ha viselője abban, oti foglal helyei a perlekedők között; ha imég teremőr-altiszti funkciókat is kell ma végeznie szükségszerűen; ha minduntalan felugrálva, talárjában ö maga szólítja be a feleket, képviselőket, tanúkat és a perben szereplő öszszes személyeket; ha altisztet és dujnokot egy személyben kell egyesítenie; amikor ma, szegényes külsöklben vóglbemenő igazságszolgáltatásunknak ő a kifutója és egyúttal ő a pennája is: maga gürcöli végig a jegyzőkönyveket, vagy fejlettebb s ritkább esetekben — díszes talárjában gépíróvá is kellene alakulnia. Amíg tehát a taláros 'bínómak talárja alatt egyi személyben kell eszményi hivatásán felül — nagyobb részben írnokot, sőt altisztet is képviselnie és egyesítenie, — ez a lehetetlen és furcsa képviselet semmiképen se a talár tiszteletét esziményi hivatását fogja hirdetni, — ellenkezően — fenn az ernyő, nincsen kas! — inkább szánalmas mosoly fakasztására. semmint megkülönböztető tekintély adására alkalmas, üres, tekintélynélküli ruhadarabbá lesz. Bár tehát elvileg ma már mindnyájunknak helyeselnünk kell neves jogászainknak okadatolt, kétséjgen feliül helytálló indítványát, amint azt közelebbről az Országos Bírói és Ügyésizi Egyesület illusztris főtitkára: vitéz dr. Boronkay István kir. ügyiélsz barátunk, a Bírói és Ügyészi Közlöny egyik számának vezércikkében, kitűnő tollához ez alkalommal is méltó indokkal indokolt, — mégis — viszont egészen bizonyos az is: a talárral együtt várt megkülönböztető tekintély csak úgy lesz elérhető, na azzal egyidejűleg életbe lépne mindaz a szükséges sok egyé-b is, ami aztán együtt megvalósítaná a taláivviseletnek teljes célját, megadná annak valódi eszményi tartalmát, az egyéb nem bírói szolgálatoktól mentes, tiszta tekintély lényegét. Siralmas leépítettségünk, nagy szegénységünk azonban erre aligha nyújthat komoly lehetőségeket, s így a talár-kérdéssel kapcsolatban kifejtett szép gondolatok, jogászi indokok dacára — sajnos — bízvást hihetjük: nyomorult anyagiak hiányában, amint megdőlt és meg fog dőlni sok nemes: