Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A magyar szerzői jog különös tekintettel a m. kir. Kúria gyakorlatára. [3. r.]

Dr. ALFÖLDY DEZSŐ delkezik. Ugyancsak a törvény most említett-21. S-a értelmében a bitorlás vétségének kísérlete szándékosság esetén sem büntethető. Aki mást a bitorló cselekmény elkövetésére reábir, az felbujtó. Ily esetben a felelősség kérdését a 19. § különleges rendelkezései szerint kell elbírálni. Aki mást a1 bitorló cselekményre rábir, az tekintet nélkül az utóbbinak vétkességére, akként büntetendő és akként tartozik kártérítéssel, mintha a bitorlást szándékosan ő követte volna el. Lehetséges, hogy az, akit a felbujtó a bitorlás elkövetésére reábir, szándékosan követte el a bitorlást, s lehetséges, hogy ez utóbbi a bitorlás elkövetésénél csak gondatlanul járt el, s végül fennforoghat az ' az eset is, hogy ugyanőt az általa elkövetett bitorlás tekintetében sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli; — ehhez képest fog az, aki a reábirás folytán a bitorlást-elkövette, a 18. §. értelmében felelősséggel tartozni. Ha a tettes teljes kártérítéssel tartozik, akkor a tettes és a felbujtó egyetemlegesen felelősek a kárért. Egyébként azonban itt is az általános büntetőjogi szabályok nyernek alkalmazást. Ehhez képest mellőzte a kir. Kúria P. L 3953/1932. szám alatt hozott ítéletében a felbujtónak a büntetését, amikor az, akit a jogosulatlan utánképzésre rábirt, a bitorlásnak csak kísérletét követte el, — mert a büntetőjogi szabályok szerint a felbujtó nem büntethető, ha az, akit .valamely büntetendő cselekményre szándékosan reábirt, annak csak kísérletét követte el, s a vonatkozó büntetendő cselekmény kísérlete — miként a bitorlás vétségének kísérlete is — büntetést maga után nem von. A 19. §, 3. bekezdése szerint a többi részes, nevezetesen a bűnsegéd (Btk. 69. §. 2. bekezdés) büntetése az általános büntetőjogi szabályok (Btk. 72. §-a) szerint ítélendő meg. Az általános büntetőjogi elvek szerint gondatlanság esetén a részesség fogalmilag ki van zárva. Ehhez képest az általános büntetőjogi szabályoknak megfelelően mondotta ki a kir. Kűria P. I. 3448/1930. szám alatt hozott ítéletében, hogy „mindenki, akinek gondatlan cselekménye vagv mulasztása közrehat a bitorlást megvalósító eredmény előidézésében, az maga is elkövetője, azaz tettese a bitorlás vétségének, s a Szjt. 18. §-a értelmében büntetendő". Nem lehet a bitorlás cselekményében részeseknek s általában a bitorlás cselekményéért felelőseknek tekinteni azokat, akik a bitorlás cselekményének véghezvitelénél szolgálati vagy ehhez hasonló viszonynál fogva tevékenykedtek, s alkalmaztatásuk jellegénél fogva az őket alkalmazó tettes meghagyásába bele nem szólhattak, de tevékenységük végső