Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai

A NYUGDÍJ VALORIZÁCIÓ HATÁSAI 29 juk a vagyonátmentésen alapuló arányszámot, ez lényegileg annyit jelent, hogy míg a tényleges alkalmazottak illetményeiben már a jelenlegi viszonyoknak megfelelő rendezés állott be, addig az ugyanezeknek az alkalmazottaknak távozásakor megnyíló nyugdíjakat még mindig az arányszám szerinti leszállításnak kell alávetni. Az arany megnyitó mérleg elkészítése óta minden vállalatnak módjában állott nyugdíjalapját refundálni és a nyugellátást olyan új alapra fektetni, amely teljesítő képességének és a tényleges alkalmazottak részére nyújtott fizetéseknek megfelel. Az 1928. XL. t. c. az 500 pengőnél kisebb havi fizetésű alkalmazottak öregségi és rokkantsági biztosítási kötelezettségét megállapítván, a vállalatoknak módot nyújtott arra, hogy vagyoni erejükhöz képest maguk vagy más vállalatokkal együtt elismert vállalati nyugdíjpénztárt létesítsenek, s a nyugellátás kérdését ennek keretében oldják meg. De módot nyújtott arra is, hogy az elismert vállalati nyugdíjpénztár előfeltételeinek hiányában a nyugdíj ügyét nyugdíj kiegészítő pénztár alakjaiban újonnan rendezzék. Nem volna helyes, hogy azok a vállalatok, amelyek mellőzték a nyugdíj rendezésnek ezt a méltányos és emberséges módját, a gazdasági életnek más alapokra fektetése után is továbbra élvezzék azt a kettős kedvezményt, hogy a nyugdíjat egyrészt az 1914-re visszavetített fiktív illetmények alapján számíthassák, másrészt még a ma nyugdíjba lépő alkalmazottaiknak is az arányszám szerint csökkentett mértékben fizethessék. Hallom az ellenvetést, hogy a vállalatok mai súlyos gazdasági helyzetükben nem bírnák el nyugdíj terheik szaporítását akkor, mikor a T. alapján joggal hihették, hogy a nyugdíj kérdése már nyugvópontra jutott és amikor már nyugdíjterheik nagyságával végleg számot vetettek. Én sem hunyok szemet a válságos gazdasági helyzet előtt. De kétlem azt, hogy a nyugdíjjárulékoknak a biztosítás technikai mérleg alapján történő szabályozásával nem lehetne-e a nyugdíjalapokat erőseblb bázisra fektetni és új nyugdíj szabályzat létesítésével emberségesebb nyugdíjakat nyújtva az arányszám elavult intézményét kiküszöbölni. A vállalatok a tényleges alkalmazottak fizetését is csökkentik. Ezzel kapcsolatban mindig módjuk van a nyugdíj terhük mérséklésére is. Amely vállalat pedig nem képes a nyugdíjat a fizetésnek megfelelő arányban fizetni, kimondhatja, hogy a törzsfizetésnek csak bizonyos százaléka erejéig biztosít nyugdíjat. Ez a százalék pedig mindenesetre töfoh lesz, mint a 30 százalékos minimális arányszám. A mai jogi helyzet szerint ez csak a vállalatok elhatározásától függ. De jogszabállyal kellene kötelezni az eddig is nyugdíjalappal vagy intézettel és nyugdíjszabályzattal bíró vállalatokat,