Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai

A NYUGDIJVALORIZÁCIÓ HATÁSAI 21 Kúria ezt arra a jogszabályra alapította, hogy ia szerződést akként kell teljesíteni, amint azt az eset körülményei és az élet józan felfogása szerint a méltányosság megkívánja. De nem is az indokolás volt a fontos, hanem az, hogy a Kúria állásfoglalása abban az időben bátor tett volt és el sem lehet képzelni, minő szociális hatást váltott volna ki, ha ez a tett elmarad. A Kúria állásfoglalásának kettős volt a hatása: először megszaporodtak és a bíróságokat elözönléssel fenyegették a nyugdíj valorizációs perek, másodszor a munkaadó érdekeltségek a kérdés törvényhozási szabályozását sürgették, — ma már el lehet mondani, védelmül a Kúria ellen. Kétségtelenül kívánatos volt olyan törvényhozási rendezés, amely a valorizációnak valamely normál keretét megadva, gátat vetett volna a perek áradatának és megnyugvást hozott volna a nyugdíjasok és munkaadók felizgatott lelkébe. Az első átértékelési törvényjavaslatnak jelentős része vonatkozott a nyugdíj valorizációra. A jogász és nem jogász körök részéről ért erős kritika ellenére éppen a kihasított nyugdíj valorizációs részből lett hamarabb törvény. Ennek a törvényjavaslatnak az apaságát az igazságügyminiszteriuim törvényelőkészítő osztálya aligha vállalná. Hisz ismerjük azokat a hősies küzdelmeket, melyeket ez az osztály a javaslat megjavítása érdekében folytatott. És mégsem lehet mondani Madách Ádámjával, hogy ,,mi könnyű törvényt írni pamlagon"; mert kétségtelenül nehéz volt az ellentétes érdekek elkeseredett küzdelmében a törvényhozásnak valamelyes megnyugtató kompromisszumot teremteni. Az eredeti javaslat merevségeit a törvényhozás hosszú tárgyalások után enyhítette, de még mindig sok maradt belőlük. A bíróságok kénytelenek voltak az életbelépett törvény minden merevségét alkalmazni és nekik kellett elsősorban érezniölk, hogy az elintézési expediens mennyire nem végleges megoldás. Sokszor kellett Madách szavaira gondolni: „A törvénytudós kettévágja a Kuszált csomót, minek fonalait Ezer filantróp szét nem bontaná." A törvény legsikerültebb és legmegnyugtatóbb része annak 11. §-a, amely a régi gyakorlat alapján a bírói mérlegelésen alapuló átértékelést tartotta fenn. Elméletileg azt kellene mondanunk, hogy a bírói átértékelés a szabály és ez alól két kivétel van: a jogszabály és az 1914. évi július hó 1. napján már fennállott részvénytársaságokra és szövetkezetekre korlátozva az arányszám. Gyakorlatilag azonban a törvény gerince az arányszám, mért a törvényt főképen az arányszám alapján való átértékelés lehetővé tétele céljából hozták.